Amikor kibontottam a celofánból a Cabaret Medrano „Ez mind nem volt” CD-jét, azonnal tudtam, hogy ezt a CD-t szeretni fogom. Nem a zenét, mert azt már előtte is szerettem, hanem magát a CD-t – az ilyen szerethető hanghordozók miatt érdemes a zeneletöltés és a CD-másolás olcsóságának bűvköréből néha kitörni. Az opusz ugyanis szinte megtévesztésig könyvszerű: kellemes karton borítás, maga a korong úgy kerül elő, mint amikor felütünk egy könyvet. Belül kis zsebben a dalszövegek. Mindez őrült jó, érzékeny grafikával illusztrálva: pasztellszínekkel, dülöngélő, kavargó vonalakkal felvázolt város, benne macskák, kurvák, részegek, füstös szobák, félretaposott bakancsok. Aki bohém, egyből otthon érzi magát ezeken a lapokon.
A Generál Press Kiadó úgy tűnik nem akart kockáztatni, amikor az eredeti angol cím – „Szörny, ne egyél meg” helyett egy könnyedebb, gyermekbarátabb fordításban jelentette meg Carl Norac mesekönyvét. A kedves kismalacos mese image – a címmel ellentétben – mégsem illik a
szóban forgó történethez.
Hála néhány lelkes, kellő szakmai alázattal rendelkező tollforgatónak, immár nem kell ahhoz évtizedeket várni, hogy a gyerekkel közös olvasmányélménye legyen a szülőnek. A nyelveket és filozófiát is tanult literátor, Barbara Kindermann arra vállalkozott, hogy Shakespeare varázslatos tündérkomédiáját, a Szentivánéji álom című darabot a zsengébb korúak számára is élvezhető formában tálalja.
Ha valaki nem járt még Kubában, akkor Gutiérrez
elbeszélésgyűjteménye el fogja oszlatni az illúzióit – a karib sziget nem egy
mesevilág. Annak, aki viszont volt Kubában, érdekes adalékokat szolgáltat a
novellák anyaga az ottani helyzet jobb megértéséhez.
Pedro Juan, vagyis az író a főhőse a kötetben található
hatvan történetnek, amelyek jól reprezentálják, hogy Kubában nem kevés lelemény
és rátermettség kell a mindennapok túléléséhez.
A természet örök körforgása nem csak Vivaldit ihlette meg, hanem napjaink egyik legnépszerűbb német gyermekkönyv-illusztrátorát, Rotraut Susanne Bernert is. Kettejük művészete ugyan csak ezen az egy ponton találkozik: mindketten összehoztak egy négy darabos szettet, mely Természetanya örök színeváltozása előtt adózik, méghozzá maradandó értékkel. Klasszikus hegedűdallamokért forduljunk továbbra is az itáliai mesterhez, de babánk keze alá ezzel párhuzamosan adjuk egy számos mesevariációt magában rejtő képes böngészőt Susanne Bernertől; s tulajdonképpen ezzel a társítással a gyerkőc komplex művészeti nevelésének alapjai felé meg is tettünk a kezdeti, fontos lépéseket.
Szerb Antal nem csak regényt és irodalomtörténeti munkákat írt, hanem útikönyvet is. Az 1930-as években indult el idegenbe, de a polgárháború miatt nem Spanyolország, hanem inkább Itália felé vette az irányt, amíg még lehetett… Az utazásból aztán egy útinapló, egy szubjektív útikönyv született, ami most jelent meg először önálló kiadásban, fekete-fehér képekkel illusztrálva.
archívum
Amikor kibontottam a celofánból a Cabaret Medrano „Ez mind nem volt” CD-jét, azonnal tudtam, hogy ezt a CD-t szeretni fogom. Nem a zenét, mert azt már előtte is szerettem, hanem magát a CD-t – az ilyen szerethető hanghordozók miatt érdemes a zeneletöltés és a CD-másolás olcsóságának bűvköréből néha kitörni. Az opusz ugyanis szinte megtévesztésig könyvszerű: kellemes karton borítás, maga a korong úgy kerül elő, mint amikor felütünk egy könyvet. Belül kis zsebben a dalszövegek. Mindez őrült jó, érzékeny grafikával illusztrálva: pasztellszínekkel, dülöngélő, kavargó vonalakkal felvázolt város, benne macskák, kurvák, részegek, füstös szobák, félretaposott bakancsok. Aki bohém, egyből otthon érzi magát ezeken a lapokon. 
