Napsütés, vízpart, miniszoknya és bikini – idillikus képünk a nyári szabadnapokról. De jön az a bizonyos „Húha!” kiáltás amikor tükörbe tekintve már kevésbé tűnik oly vonzónak a strandolás. Mit tesz ilyenkor Éva lánya? Őrült fogadkozásokba kezd, nem eszik, méregtelenít, fitness-terembe rohangál. Aztán mégis lecsúszik valami utón-módon az a somlói galuska, és hát utána már kinek van kedve este, teli hassal a futógépen csatakosra izzadni?
Itt már vége is lenne a jól ismert diétás sztorinak, melynek lelki
gyötrelmeit a legtöbb hölgy már talán átélhette. No de mit tegyünk hogy
ne legyünk visszaesők? Ez az a pont, ahol sajnálatos módon
tájékoztatnom szükséges a tisztelt Olvasót, hogy jómagam sem találtam
fel a spanyolviaszt ezen tudományterületen. Ellenben kitekintéssel
szolgálnék azokról a lehetőségekről melyet a fővárosi (és környéki)
művelődési intézmények teremtenek meg a mozgáskultúra fejlesztése,
valamint az alak kívánatossá formálása érdekében.
Megegyezhetünk abban a tényben, hogy a tartós alakváltozás titka az
életmódváltozásban rejlik, azaz mindennapi mozgás és természetes,
rostokban és vitaminokban gazdag étrend, melyet divatos kifejezéssel
élve szokás wellnessként definiálni.
A fejlett országok lakosainak életstílusára általánosan és egyre inkább
jellemző a mozgásszegény életvitel. Mindezzel együtt jelentkezik a
feszességét vesztett fenék, az elhízás, derék és hátfájás, az ízületi
problémák, melyek még inkább a fotelbe kényszerítik a civilizált
embert.
No de hová is lyukadunk ki? Esetleg már nem a 20-as éveit tapossa,
itt-ott fáj, és mégis szeretné elcserélni a „természetadta” úszógumiját
kockás hasizomra és feszes popsira? Lehetséges lenne meg is tartani?
Így gondolta ezt a hatvanas években világot látott georgia-i születésű
kalandvágyó Callan Pinckney is, aki a balett elemeire alapozva sajátos
gerinckímélő mélyizomtornát talált ki, melyet callaneticsnek nevezett
el.
A feladatok újdonsága abban rejlik, hogy nem izzasztó zsírégetéssel
formál, hanem a mélyizomzatra koncentrál apró, figyelmes mozdulatokkal.
A világot bejárta kétrészes könyve is az újszerű gyakorlatokról és
filozófiájáról, miszerint nemcsak húszévesen lehet izmos, feszes teste
egy nőnek.
A képi illusztrációk igazán meggyőzően hatnak, ahogyan az óráról-órára
történő változásokat dokumentálják. Jó pár éve „fedeztem fel” magam is
a callanetics módszert, azonban a könyv szerint való magányos otthoni
tornázgatás nem tűnt hosszútávúnak megoldásnak. Társas lényként elvégre
szeretünk közösségben mozogni, ahol új vagy régi barátokra is
lelhetünk.
Az Albertfalvi Közösségi Házban beszélgettem Csuhainé Nagy Zsuzsánna
igazgatóval a tornáról, melyet immáron 6. éve a Ház állandó programjai
között találhatunk. Heti kétszeri alkalommal jönnek össze a tornázni
vágyók egy-egy órára, hogy Csilla, az oktató vezetésével spéci
gyakorlatokkal megmozgathassák elgémberedett tagjaikat.
Tévedés lenne azt hinni, hogy az ülve tornázgatás nem hat a
vérkeringésre és nem emeli a pulzusszámot! Higgyék el: a második százas
adag kis lábemelgetésnél már az edzettebbek is szaporábban szedik a
levegőt.
Mivel a módszer kitalálója, Callan Pickney maga is gerincproblémákkal
és némi hátgörbülettel rendelkezett, ezért nem meglepő, hogy a
feladatok végzése közben a testtartás hatásos fejlesztésen esik át. A
mélyizomtorna-jellege pedig külön pluszt jelent, ugyanis a piciny
mozgásokkal kifejezetten egy-egy megcélzott testrészt dolgoztatnak meg,
anélkül hogy szívterhelő kardio feladatot végeznénk.
A nyújtásra nagy hangsúlyt helyeznek, melyek a legrejtettebb kis
izomcsoportokat is képesek feszes állapotban tartani. Hozzáteszem, hogy
a lazító-nyújtó feladatokat már több aerobic óra levezetésében is
viszontláttam, valószínűleg nem véletlenül. Mindemellett halk,
megnyugtató zenei kíséret szolgáltatja a teljes kikapcsolódást, hogy a
meditációhoz hasonló élményekben is részük lehessen.
Az átlagos callanetics-látogató közel sem a tinik és huszonévesek
köreiből kerül ki (persze vannak kivételek!), hanem inkább az alakukra
odafigyelő érettebb generáció adja a foglalkozások törzsgárdáját. Talán
nem tűnik meglepőnek, hogy az itt tornázó hölgyek jó része bátran
felveheti a versenyt a fiatalabb generáció képviselőivel derék- és
csípőbőség, valamint az idomok feszessége tekintetében...
Sajnos már hazánkban is egyre több a gyermekkori elhízás és az annak
következményeivel járó megbetegedések. Lépni kell tehát – és lehet,
hogy nem is nagyot, csak a környező művelődési intézetekbe, ahol
megtalálhatjuk a kedvünkre való mozgásformát. Mondanom se kell, hogy
bőven a fitnesstermek árkínálata alatt helyezkedik el egy-egy
„művházas” callanetics-bérlet költsége.
Akik szívesen beneveznének némi mélyizom-átmozgatásra, íme egy kis ízelítő a callanetics-felhozatalból:
archívum
Napsütés, vízpart, miniszoknya és bikini – idillikus képünk a nyári szabadnapokról. De jön az a bizonyos „Húha!” kiáltás amikor tükörbe tekintve már kevésbé tűnik oly vonzónak a strandolás. Mit tesz ilyenkor Éva lánya? Őrült fogadkozásokba kezd, nem eszik, méregtelenít, fitness-terembe rohangál. Aztán mégis lecsúszik valami utón-módon az a somlói galuska, és hát utána már kinek van kedve este, teli hassal a futógépen csatakosra izzadni?
No de hová is lyukadunk ki? Esetleg már nem a 20-as éveit tapossa,
itt-ott fáj, és mégis szeretné elcserélni a „természetadta” úszógumiját
kockás hasizomra és feszes popsira? Lehetséges lenne meg is tartani?
Így gondolta ezt a hatvanas években világot látott georgia-i születésű
kalandvágyó Callan Pinckney is, aki a balett elemeire alapozva sajátos
gerinckímélő mélyizomtornát talált ki, melyet callaneticsnek nevezett
el. 
Az átlagos callanetics-látogató közel sem a tinik és huszonévesek
köreiből kerül ki (persze vannak kivételek!), hanem inkább az alakukra
odafigyelő érettebb generáció adja a foglalkozások törzsgárdáját. Talán
nem tűnik meglepőnek, hogy az itt tornázó hölgyek jó része bátran
felveheti a versenyt a fiatalabb generáció képviselőivel derék- és
csípőbőség, valamint az idomok feszessége tekintetében...
