Ska és tribute fesztivál a Balatonon

2006. július 25., kedd

EFOTT – Zamárdi, 2006. július 18-22. Bevallom, nem vagyok nagy EFOTT szakértő, az idei csak a második volt az életemben, azonban már így is kicsit nosztalgiával tekintettem vissza a tavalyira. Ezt a fesztivált minden évben mások szervezik, így nincs meg az a biztonság, hogy a látogató tudja, mire számíthat. Nem mondom, hogy mindent összevetve rossz lett volna, de voltak bosszantó momentumok…   A helyszín Maga a hely, Zamárdi szabad strandja, tejesen jó volt. Csak néhány pancsolni vágyó lepődött meg: ,,Ilyen eddig itt nem volt!” – mondták, amikor egy kajakkal és néhány unokával a hónuk alatt megérkeztek a fesztivál mobilkerítés-határához. De a közönség elégedett lehetett, a Balaton végre nem egy büdös kis pocsolya a felszínén hánykolódó döglött halakkal, hanem van benne elég víz, ami a hőség miatt pont kellemes hőmérsékletű. A büfében meg van sült hal és fröccs (esetleg koktél). Eltájolás Szóval a „természetes” helyszín rendben volt, viszont ha végigsétáltunk az EFOTT belső partján, vagy bementünk a vízbe, akkor egyszerre hallhattuk az összes színpadot, mert a rendezők mindet ügyesen a tó felé forgatták. De nem csak itt szóltak egymásba, hanem időnkét a valamivel a Kisszínpad sátra mögött elhelyezkedő Tribute Színpad is zavarta az előbbi műsorát. Ezért a sátorban időnként annyira elviselhetetlenre kell csavarni a hangerőt, hogy az még a harcedzett fesztiválozóknak is sok volt. Magát a Tribute Színpadot nem is igazán értettem: nagy, hangos, viszont néha csak egy páran lézengenek előtte. Minek ez? A szervezők talán azt gondolták, hogy a magyar zenei felhozatal annyira gyenge, hogy rá kell erősíteni egy ilyen színpaddal, amin magyar zenekarok próbálják eljátszani külföldi nagyságok számait? Az esemény gazdáinak másik nagy kedvence a ska muzsika lehet, ugyanis ez a ma valamiért divatossá vált stílus különösen hangsúlyos volt mind az itthonról, mind a külföldről meghívott előadók között. Buli Csak pénteken és szombaton vettünk részt az eseményeken. Pénteken a Kisszínpadon A Kutya Vacsorája azok közé az iszonyat hangos műsorok közé tartozott, amelyeknél sajnos túl kellett harsogni a szomszédos tributeos fellépőt. Még a keverőnél is fájt. A zenekar viszont jól szerepelt: Livius szenvedett, Geri vonaglott és vinnyogtatta a gitárját. Utánuk a Hiperkarmára kicsit jobban megtelt a sátor, ami így már plusz szolgáltatásként szaunaként is üzemelt, de a közönség elég félénk volt, és csak félmeztelenre vetközött. A zenekar nemrég énekesük egészségügyi gondjai miatt néhány koncert lemondására kényszerült, most azonban ennek nyoma sem látszott. A közönség nagy örömére egy szép, pörgős bulit nyomtak. Utánuk pedig Lovasi és Kiscsillaga pengették a talpalávalót. Mindenkinek ajánljuk a nagy igazságokat kimondó (persze, melyik szám nem ilyen…) új slágert, az Állnak a férfiak címűt. Szombaton a Kowalsky meg a Vega idejében sikerült az első kört megtenni a fesztiválvárosban. Az előbbi zenekaron nem volt nagy tülekedés, mi se akartuk túl közelről zavarni őket. Aztán az Emil Rulezre bátrabban közelebb merészkedtünk, de kár volt. A régi jópofa zenekar már csak egy one man show, elöl a sztár, a többiek hátul a vokálban, a koncert meg megy rutinból, ahogy mi is elfele. Közben a Kisszínpadon kezdődött a ska örület: Pannonia Allstars Ska Orchestra, aztán New York Ska Jazz Ensemble (USA). Biztos nagyon jók voltak, a Pannonián legalábbis kifolytak az emberek a sátorból, viszont aki nem nagyon bírja az ilyesmit, annak nem volt túl sok alternatíva. Lehetett volna nézni, ahogy a Nagyszínpadon egy órán keresztül áll be a kubai Raul Paz, vagy elmenni a szintén szauna jellegű party sátorba Zanzibárra, esetleg Back II Black-re. Az előbbiek helyett inkább hallgattuk egy kicsit a Rage Against The Machine tribute-ot, ami meglepően jól utánozta az eredeti produkciót: több százan üvöltötték az énekessel a Killing in the Name refrénjét. Kicsit később belenéztünk Raul Paz műsorába is (ha már ilyen messziről eljött idáig). A kubai popzenész fellépése közben feltűnt egy érdekes felirat az sms falon: ,,Raul Paz a kubai Müller Péter Sziámi!”. Ez két szempontból is találó volt, mert a haja is hasonlított, és az ő koncertjén sem voltak sokan, hiába játszott a Nagyszínpadon A fesztivált a Kispál és a Borz zárta egy váratlan fordulattal, Lovasi András egy rossz nemi aktushoz hasonlította a koncertet, aztán otthagyták a ráadást követelő rajongókat, mint kutya a gazdáját a nejlonzsákkal. (Érdekes megfigyelni, hogy Lovasi mennyire lelkes a Kiscsillag, és mennyire nem a Kispál fellépésein. Mikor lesz a búcsúkoncert?) Szerencsére az előbbi intermezzo minket nem rázott meg túlságosan (hála a színvonalas szíverősítő kínálatnak), és a fürdési tilalomra ügyelő biztonságiaktól pár méterre a kerítésen kívül úsztunk egyet. Linkelő: EFOTT - agyba - Még képek: A Kispál és a Borz névadója Lecsó Kapcsolódó cikkek: Egy jó pofa fesztivál Körbe-körbe „Nem csak a húszéveseké a világ…” Mi jut eszedbe? 5.: Kabátujjból a galambot 20 éves időutazás Mi jut eszedbe? 8.: „Minden szerep másért jó” Mi jut eszedbe? 11.: „Mindig van a szövegekben valami” Kiscsillag sikítás nélkül