Nulladik Változat koncert a Benczúr Klubért és az alternatív kultúráért
„Kiált egy hang, és zuhan az ég felé…” – énekelte a Nulladik Változat zenekar a Benczúr Házban megrendezett idényzáró koncertjén május 31-én este. És ez a kiáltás most valóban nem önmagért szólt, hanem a „Benczúr Klubért és az Alternatív Kultúráért”, mert ez a VI. kerületi kulturális intézmény szombaton nyitott ki utoljára. Figyelemfelhívás volt ez a klub nehéz helyzetére, hozzátéve, hogy ez egyben „folytatás, a jövő keresésének esélye is” – ahogy írták meghívójukon. És tényleg, a koncert nem annyira egy lemondó elbúcsúzás, nosztalgikus összegzése volt az elmúlt időknek, mint inkább jó kis buli...
Az Andrássy út tele van emberekkel, nagyszabású rendezvényt tartanak. A
Benczúr Házból régi slágerek szólnak, esküvőt ünnepelnek az emeleten.
Fiatalok iszogatnak tompa fényekben, a régi elegáns nagypolgári
hangulatot idéző belső udvar asztalainál.
A pincében egy mesenyomdát kapok a kezemre, ami így teljes mértékben
feljogosít arra, hogy részt vegyek a koncerten. – Most vagy itt
először? – kérdezi a csapos fiú, és miután bólintok, hogy nagyjából ez
a helyzet, hozzáfűzi: – Pedig jó programok vannak itt. Szerdától
szombatig, jazz, rock és alternatív zenekarok. A teremben Fleckenstein
Anna érdekes grafikái, oldalt egy tálcán kirakva zsíros kenyér.
Becsületkassza, száz forintért vehetsz egyet. Nagyjából ötven-hatvan
ember gyűlt össze. – Máskor is ennyien vannak? – Vagy még többen. Ez jó
zenekar, sokan eljönnek, a jazz estékre járnak kevesebben.
Elkezdődik a koncert a tánctérben. Néhányan már az első számot
végigugrálják, kívülről tudják a dalok szövegeit, hátul néhány
szerelmes pár összegabalyodva, a félénkebbeknek csak a lábuk jár a
ritmusra, „éjféli tánc, forró vágy, az utca lángol”, „fekete-fehér, a
színek összemennek”... Az alternatív rockos zenére nagyjából minden úgy
történik, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Nagyjából. „Közel nyom
hozzád, ezer simuló ember … az enyém is ott van közöttük, a sok és az
egy”.Az igényesen kialakított apró táncterében a zenészek egészen közel
játszanak, közvetlenül érzékelik a közönség minden rezonálását. Ez
olyan spontaneitást kölcsönöz, ami otthonosságot sugároz, anélkül hogy
amatőrré tenné az előadást. Olyan közeget teremt, amiben nem egy tömeg
van jelen, hanem különböző emberek, akiket most történetesen az köt
össze, hogy mindannyian szeretik a Nulladik Változat zenéjét.
A Nulladik Változat 1989-ben alakult, ahogy mondják a hazai
alter/dark/rock mezőny egyik állandó szereplője (Fenes Tibor:
szöveg-ének-gitár, Szuhaj Péter: gitár, ének, Tímár Rita: dob, Töller
András: basszusgitár-computer). A Benczúr Klubban mutatták be Négy,
Élő, Csendkapu, Játékok könyve, Murmuc és Retro című albumukat is,
tehát ez a hely szorosan összefonódott pályafutásukkal. 2007 júniusában
történetek náluk változások. Nemcsak új felállásban működik a zenekar,
de számítógépes effektekkel bővítette az élőzenei hangzásvilágot.
„Ettől nem veszik el az élőzene varázsa, sőt még feszesebb és húzósabb
lesz az előadás” – véli a zenekar, és valóban, újabb számaik
telítettebbek, izgalmasabbak lettek. Fenes Tibor szövegei egyedi módon
fejezik ki a „mondjátok meg a lányoknak, hogy szeretem őket”
életérzést, a külön világok, Budapest vagy a szabadság néha
misztifikáló arcát. Nincsenek világmegváltó terveik, – annál már
tapasztaltabbak – hétköznapiságukban különleges élményeket ragadnak
meg. A Nulladik Változat zenekar élvezi a zenét általában és azt is,
ahogy ők maguk zenélnek, és ez az őszinte rajongás teszi különlegessé,
értékessé és igényessé a számaikat, és a koncertjeiket.
Mert a szórakozásban mindig van egyfajta be nem vallott őszinteség, ami
abból fakad, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, ami felszabadít. A
formáját teljesen én szabom meg, olyan helyre megyek, ahol jól érzem
magam. Az alternatív szórakozóhelyek egyik fő jellemzője talán az, hogy
formájának alapja a szabadság, az a lehetőség, hogy saját igényeim
szerint alakíthatom. Nem kell súlyos összegeget fizetni csakhogy
bejuthass vagy fél órát várni a legextrább koktélokra, nincsenek
felrúgható szabályok, mert a szabályokat együtt alakítjuk ki. Ha
jólesik, teli torokból énekelsz te is vagy csak a földön ülve sörözöl…
Nem valami ellen gyűlnek össze az emberek, hanem valamiért. Ez egy
külön világ, sajátosan közvetlen és otthonos, amiben ott kell lenni,
jelen kell lenni, szabadon és egyszerűen.
„Jelen vagy világomban, mutatkozó vagy… engedj be világodba”. A
szombati koncerten a „jelenlét” kiemelt hangsúlyt kapott. Eljönni a
koncertre nemcsak egy kellemes estét ígért, hanem fokozottan kifejezte
azt, hogy vannak, akiknek fontos, hogy a Benczúr Klub továbbra is
működjön, hogy megmaradjon ez a sajátos közege az alternatív
kultúrának. A város közepén ez az egyik legrégebb óta működő
undergrond-jazz pinceklub, ahogy írják magukról „élő emberekkel, jó
hangulattal, emberi árakkal, emberibb embereknek…” és a jelenlét itt
egy véleménynyilvánítás kívánt lenni ezek mellett az értékek mellett.
Kérdés, hogy mennyiben jogos egy nagy múltú kulturális intézményt
külföldi tulajdonosoknak és egy állami nagyvállalatnak eladni. Persze
nem jogilag, hanem minden más tekintetben. Mindenképp gazdagítja
Budapest kultúráját egy szélesebb, több irányzatot magába foglaló
látásmód, aminek egyik alapja a Benczúr Klubhoz hasonló pinceklubok, és
alternatív szórakozóhelyek támogatása lenne.
Lassan éjfél, „a városon innen, a fényeken túl” az utolsó dallomokat is
befejezik. A színpadra ülve néhányan még egy-két ismerős dalrészletet
énekelnek a mikrofonba. Az udvaron beszélgetésbe belemelegedve az
asztalokon sör, politika, irodalom… Fent ünnepelnek még, az Andrássy
úton bezárták a bódékat. Sokan hazafelé, sokan csak most kezdenek bele
az éjszakába, „hullámzik metropolisz”. Kellemes csalódás az este; a
zene, a hangulat, a szándék.
Hogy mi lesz ezután? Működhet-e tovább a Benczúr Klub és működhet-e még
az alternatív kultúra? Lesz-e elég jelentős és hangos ez a szimbolikus
figyelemfelhívás? Nem tudjuk. Egyenlőre egy alternatíva van, egy
nulladik változat…
archívum
Lassan éjfél, „a városon innen, a fényeken túl” az utolsó dallomokat is
befejezik. A színpadra ülve néhányan még egy-két ismerős dalrészletet
énekelnek a mikrofonba. Az udvaron beszélgetésbe belemelegedve az
asztalokon sör, politika, irodalom… Fent ünnepelnek még, az Andrássy
úton bezárták a bódékat. Sokan hazafelé, sokan csak most kezdenek bele
az éjszakába, „hullámzik metropolisz”. Kellemes csalódás az este; a
zene, a hangulat, a szándék.
