Nagy durranás 6.: Vígan Társultunk Erzsébetligeten!
2008. október 2., csütörtök
Az év legforgalmasabb szabadnapjai közé tartozik Mátyásföld
Imre utcai HÉV-megállójának „életében" szeptember utolsó hétvégéje; mikor is a Kertvárosi
Vigasságok mozgósítják a környéket. A 3 napos rendezvény eseményeinek sorából
bárki szájíze szerint válogathatott: az operett rajongójától az emósig, a
rockertől a mezőföldi muzsika kedvelőjéig. A fül mellett persze a többi
érzékszervre is bőséges inger-offenzíva áradt. Lássuk, hogy a szombati folknapon
mit főztek ki számunkra a Corvin Művelődési Ház dolgozói és vendégei!
Gondolhatnánk, hogy a helyieknek Erzsébetliget egyet jelent
egy szép délutáni sétával, pedig valószínű, hogy zömüknek is a tömegközlekedést
kell igénybe venni. Mert ez a kerület hatalmas: az Örs vezér terétől Kistarcsa
határáig elnyúlik, hogy a (rákos)keresztirányú kiterjedésről ne is beszéljünk.
És tényleg kertváros: kert a fővárosban! Az Imre utca villái közt bandukolva az
ember komoly késztetést érez, hogy most azonnal ideköltözzön! Minden azt
sugallja, hogy békét kíván itt a nép - nehéz elhinni, hogy majd egy mozgalmas
fesztivál fog kibontakozni a célnál. Aztán a szembejövő kalapos betyárlegény
bizonyosságot ad, hogy az irány jó, és az Erzsébetliget rejtekében táborozó Folkfalu
előbb-utóbb csak feltárul.
Iskolakerülésre kényszerülök a Mátyás téren, és az alma
mater - melynek még a kerítése is aranygyűrűs csőrű hollóból van, ahogy kell, ha
már Mátyás földjén járok - mögött már hallani egy kis muzsikát. Nem mondhatjuk
rá, hogy barbár ének, pogány dallam - de régi magyar hagyományokat őriz,
az biztos.
A gesztenyesor takarásából egy hatalmas hőlégballon tárul
elém: hát még a vele emelkedők elé milyen látvány tárulhat? Járjunk utána! Amerre
a szem ellát: bográcsok alatt izzik a parázs!
A kompótverseny már lezárult, de a pörköltös pörgés még
nagyban tart. Rengeteg helyi egyesület táborozik kint: idősek, fiatalok, kicsik
és nagyok - az illatok és a látvány szinte ellehetetleníti a zsűri dolgát: a
legjobbat megtalálni ennyi bogrács közt nem lesz kis feladat. „Mondd, te kit
választanál?" Az István a király-os hangulatra erőteljesen
rájátszik, hogy a legváratlanabb pillanatban bukkannak elő a forgatagban a mai
sztárvendégek, a Társulatból megismert arcok. Sok érdeklődőt csalt ki az enyhe
idő, és egyre többen érkeznek, ahogy suhannak a percek. Az indián nyár is
kegyes: langymeleg, friss az idő, néha még a Nap is kibukkan a felhők közül.
Az épület előtt karikatúra kiállítás fogad, bent
képzőművészeti tárlat látható; és ha úgy érezzük, hogy valahogy szeretnénk
honorálni a díjtalanul látogatható rendezvényt, akkor viszonzásul lehet vért
adni, és így életet menteni- ahogy azt a hangosbemondó is tudtunkra adja. Áldozatunk
fogadjátok, amit kérünk, megadjátok! A kinti nagyszínpadon már nagyban adják
a műsort helyi és vendég hagyományőrző tánccsoportok.
A népviselet itt tényleg a nép viselete: a rengeteg fellépő
a közönség közé vegyülve olyan tarka a látvány, hogy alig győzzük kapkodni a
fejünket. A néptáncosokon belül is nagy a változatosság: egymás mellett
megfordul a tükördarabbal díszített csipkés fejkendőt hordó néni és az
árvalányhajas kalapú, rasztás legény.
Oly távolinak
tűnnek egymástól, és mégis közeliek: Kerepes és Kistarcsa színeiben váltják
egymást a színpadon. A tarcsai legényekről kiderül egyébként, hogy házaiasak,
mert táncolva piszok jól pörgetik a seprűt, a lányok meg a fejük tetején
szervírozzák a jutalmat, a Miszter Alkoholt. Az üveges tánctól a színpad előtti
aprónépek is serény izgalomba jönnek: egyre bátrabban mozgolódnak az óvodás
korú csibészek.
Az arcfestésben pompázó gyerkőcök a Varázsműhely udvarában találhattak
kedvükre való elfoglaltságokat. A körhintán innen, a kézművesvásáron túl, a
meseerdő tisztásán mindenféle izgalmas foglalkozás és ügyességi játék folyt. És
amit leginkább ki kellene próbálni otthon is (vagy bárhol a szabadban):
klasszikus szalonnasütés helyett kürtőskalácsot lógatni a láng fölé! Élmény körbeülni
a tábortüzet, beszélgetni és pirítani az édességet.
Akit ez nem tüzelt fel eléggé, annak a közeli honvédségi bemutatóbázist
volt érdemes felkeresnie. Miért kell a harc? Mert a kommandósfíling, a
kipróbálható pilótaülés és a zsírúj Rába harckocsik tátott szájjal való
szemlélése nemcsak a srácokra volt jellemző! A néhai laktanya szellemét ennyivel
sikerült azért felidézni. De szerencsére senki sincs már, aki idegeneket hív
magyarok ellen segítségül; így a szovjet életérzés már végleg a múltnak
kútjában keresendő. Mert reKULTiváción esett át a terület, a szó szoros
értelmében, ahogy erről a színpad melletti tábla is tájékoztat.
Mátyásföld a reneszánsz évére hatalmas megújulást tudhat
maga mögött: így idéntől a test és a lélek egyaránt újjászülethet
Erzsébetligetben. Vadiúj uszoda és teniszklub, illetve felújított kaszinó,
művház és színház várja a kikapcsolódni vágyókat. A kultúra persze nem most
vetette meg először a lábát itt: a helyi színházba épp tíz éve átköltöző, amúgy
bő huszonöt éves Corvin Művelődési Ház már az ötödik Kertvárosi Vigasságot
szervezte meg. Szerencsére egyre több támogató is felismeri, hogy minőségi szórakozásra,
kulturális rendezvényekre egyre nagyobb az igény. Így eshetett meg - és ahogy
az a későbbiek során kiderült, hogy az intézményvezető Bankó László szívügye az
István a király - hogy a Társulat musical gálájával záródhatott az este.
A Magyar Televízió képernyőjéből sokunk otthonába és szívébe
„beköltöző" fiatalokra érdemes volt már a meghirdetett este 7-es időpont előtt
egy órával a színház üvegajtója előtt várni. Megérte, hogy az ember
karnyújtásnyira helyezkedjen el a színpad előtt; és bizony a sok tekintélyes
méretű terem hamar meg is telt.
Az első blokk a jól ismert slágereket vonultatta fel:
mindenki olyan dalt adott elő, ami leginkább tükrözi egyéniségét. Éder Enikő Tetem-tangójával
székbe szögezett, Töreki Andrea (E)vitán felül álló éteri lényén felfrissültünk,
Vadkerti Imre sármos Kisfiújából arra ocsúdunk, hogy Molnár Ági és Simon
Bogi szökken be Feke Pállal, Időugrató címen. A jó értelemben véve kétarcú Fejes
Szandra a Hair-dallal szívünkbe markol, majd komikaként tündökölt az Egérkirály- duettben.
A legnagyobb fesztivált Feke Pál csinálta a Hair rongyláb-mozgással, de Varga
Lala Nérója kapcsán is komoly tűzveszély fenyegette a frissen felújított
színháztermet. Karosszékből lehetett sátánvillázni a metálegyvelegre, melyben az
emberfeletti frontemberi képességeiről régóta ismert Tóth Attila és Koroknai
Árpi egyaránt vitte a prímet.
Rövid, ám hosszúnak tűnő szünet után a leg-leg-leg magyar
rockopera, az István a király legismertebb dalaiból jött a várva várt keresztmetszet.
Nehéz feladat hozzányúlni a huszonöt év óta bennünk/velünk élő darabhoz. Hát
még újabb életet lehetni belé, illetve részekből felidézni az egészet! Valakinek
holnap át kell írni a régi meséket. Jelentem: sikerült. Mintha tízszer vagy
százszor ennyi nézőnek adták volna elő, olyan intenzitással dolgoztak az
énekes-színészek! A Rékát életre keltő Herczeg Flóra érdemeit a Művelődési ház
igazgatója virágcsokor formájában ismerte el; Feke Pál pedig csokitortát
kapott.
A Társulat pedig vastapsot. Nem csak a fellépők, de a kerületiek
is sokáig fognak emlékezni erre a napra. Mellettük még azok is, akik
távolabbról, kimondottan a nívós program miatt utaztak Mátyásföldre. Ahogy a
felkavaró „Ha én rózsa volnék" című dalban elhangzott:
„Ha én kapu volnék, mindig
nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.".
Hát bizony sokunknál eltörött a mécses: sírva vigadtunk, és
mit ne mondjak, rózsás kedvvel távoztunk! És garantáltan visszajövünk, mert
lesz még Erzsébetligeten Kertvárosi Vígasság!
archívum
