Szent Mihály napját Kispest évek óta búcsúval – és főleg népzenével – ünnepelte. Az idei reneszánsz fellángolás adta az ötletet, hogy Mátyás királyunk udvarát megidézzék, ahol az Igazságos személyesen(!) is tiszteletét teheti. Szépen összegyűjtvén, és a dicső fejedelem korához igazítva több, a régóta bevált programot stílusos köntösbe öltöztettek a szervezők, és mint gyöngyöket fűzték fel e reneszánsz szálra a családközpontú rendezvény eseményeit.
A mára kerületté lett, egykori önálló település tizenkilencedik
századi–huszadik század eleji építészeti környezetében kapóra jön a
Templom tér neogótikus épülete a múltidézéshez. A hely minden
szegletébe települt valamilyen látni- vagy kóstolnivaló. A levegőben
malacsült illata terjeng; néha gyenge ellenfele, a levendula-virág
csokrokat árusító majdnem-füvesember portékája győzedelmeskedik
fölötte. Ezen túl még leginkább harci kedvet hoz a szél: gyakorló
buzogányok koppannak bronz pajzsokon, hallani a szalma sokadik halálos
nyögését, annyian nyilazzák, s dárdát is vetnek belé. Külön öröm a
valódi sodronyinges, vassisakos fiatalemberekkel harcoló mai vidám
öltözékű gyerekek csatáit nézni a tér több pontján. A vitézlő fiúk
nyugodtan vezetik le agressziójukat, sorban állnak a harcmodorok
kipróbálásért, s ők azok, akik kevésbé fáznak izgalmukban. Mintha a
görög antikvitásban – vagy éppen csak a századfordulón lennénk, ahol
még a fiúk és a lányok teljesen más kiképzésben részesülnek.
A nívós kézműves vásár is igazi, csupa céhes előírásokat betartó
mestereket vonultatott fel. Igen szép számban sürögnek jelmezesek a
rendezvényen: udvari bolond a konferansziénk, ballagnak a gólyalábasok,
tárnokmesterek a hangosítók; de a legtöbben a gyerekeket animáló
személyzetet teszik ki. A leányok mindegyike az este hét után
személyesen megjelenő Beatrix királyné udvarhölgyeivé képeződnek.
Először is drótból és gyöngyből saját maguk készítenek diadémot – aki
ennél többre vágyik, kosarat is fonhat – előre gondolva esti
udvarlóikra… A sudár leányzók mozgásuk kecsességét is hasonló
megfontolásból fejleszthetik. Akik ebben segítségükre vannak – a KMO
munkatársai – az MTV jelmeztárából kölcsönzött öltözékekben tették még
hitelesebbé az udvari etikett elsajátítását.
Eközben éppen reneszánsz muzsika szól a Hunyadiak zászlajáról
ideröppent hollókkal ékes, piros-kék színpadon, a Telures együttes
előadásában. Tizenötödik századi táncokat adnak elő furulyán, sípon,
blockflőtén (ez a fafúvósok őse, fagottra emlékeztető, kellemes mély,
bársonyos hangjáért szeretjük; mondhatni, hogy egy egyenes fuvola) és
csörgődobon. Ők azok, akik nagyon komolyan veszik a stílust, minden
részletében. Az öltözékük összeállításából is tükröződik, hogy
vándormuzsikusok – az időben! Ám a gyerekeket annyira leköti a
foglalkoztatók sora, hogy sajnos nem alakul ki igazi körtánc – noha a
leányok ezt is tanulják. Ezek a muzsikák a mai ingerküszöbünkhöz mérten
már nagyon nehezen érvényesülnek. Még egy oly forgalomcsillapított
főtéren is, mint amilyen a templom előtti szakasz.
Többen babakocsikkal érkeztek; így az egészen kicsi gyerekek igényeire
is gondolniuk kellett a szervezőknek. A rendezvény legnagyobb sikerét
körükben az állatsimogató könyvelhette el. De hát nyilvánvaló: a
kicsiket ilyen formában érintheti meg leginkább ez a korszak, és két
kézzel kaptak is az alkalmon. Végül is a reneszánsz fő motívuma az
életöröm mellett a „visszatérés a természethez” – így a legapróbbak
testközelbe kerülhettek a mesebeli három bakkecskével is. Az igazmondó
juhásszal a kis nyáj közelében aligha futhattunk össze, mert ha be
kellene vallania, hogy az aranyszőrű bárányt egy napnyugati eredetű
lámára cserélte, akkor azt inkább a színpadon tenné, a Nevesincs
színház műsorában. Ezen álcajátékosok is igazán középkori hangulatot
tudtak teremteni: Mátyás király juhászát adták elő kora délután.
Játékuk nagyon felfokozott, elbeszélésük pergő, a hangosítás pedig
elfogadható – ami elég ahhoz, hogy azonnal egy más korban találjuk
magunkat, messze a huszonegyedik századtól.
Úgy látszik, hogy a múltidézés mellett az is fontos szempont volt a
rendezők számára, hogy bemutassák, mi az, ami azóta is folyamatos.
Illetve mindent igyekeznek megtenni azért, hogy múlttá ne váljon.
Ugyanis van már olyan felnőtt is köztünk, aki az udvarhölgyképzőben
bemutatott nyersanyagokat, fűszereket egyszerűen nem képes azonosítani,
földolgozatlan formájában. Ez a kisközösség szerencsére még képes
felidézni, milyen körülmények között keletkeznek táplálékaink.
A lakomaspecialista asszonyok az alap fűszereket és a főzés
nyersanyagait prezentálják az érdeklődőknek – és e ponton bele kell
gondolnunk abba, hogy mi minden jót adott nekünk Amerika, azaz szegény
Mátyáséknak még nem lehetett részük például a paradicsom vagy a
kukorica kóstolásában. Krumpli nélkül meg egyenesen lehetetlennek tűnik
a mai ember számára, hogy bendőjét bármilyen lakomán is megtöltse. A
puliszka stílusosabb megoldás lett volna, de ezt a vakmerő lépést
szervezők nem kockáztatták. Ennyi kompromisszumot azt hiszem,
megengedhetünk nekik, és magunknak is! Az udvarhölgyképzőben viszont
szigorúbban vették a korhűséget: csak olyan édességeket és gyümölcsöket
használhattak, amelyet még maga Beatrix is ismerhetett. A mandula és
mazsola ráadásul nagyon egészséges csemege is!
Egyértelmű kedvencem a Kispesti Kertbarát Klub hosszú évek óta
megrendezett kiállítása, amelyen jelképesen Mátyásnak ajánlották fel
terményeik javát, aki ugye a verejtékkel termelt élelmiszereket igen
nagy becsben tartotta! A kaszinó épületébe vándorolnak ilyenkor az
otthonok büszkeségei, melyek közül tavasszal a virágokból tartanak
bemutatót. Most, a mezőgazdasági határnapnak is számító Szent-Mihály
nap környékén természetesen a terméseké, betakarításé a főszerep.
Egyfelől a hagyományos termények legszebbikjei kerülnek az asztalokra,
másfelől az egzotikummal kísérletező kispestiek versengésének lehetünk
tanúi. Így a diók, mogyorók mellett a narancsízű szőlővel elindul a
sor, a házi kiwin, termő citrusfácskákon keresztül a nem szokványos
szilvákig is eljutunk. Ezek méltán a kerttulajdonosok legféltettebb
kincsei, így, egybegyűjtve egészen különös légkört teremtenek,
kiállítás gyanánt. A versenyzők értékelése is fölöttébb szemléletes
(ahogy az a képünkön is megfigyelhető).
Az est fénypontja természetesen a beígért királyi vizit volt. Ki más
lehetett volna az uralkodó, mint „midenki Mátyáskirálya”, azaz Helyey
László! Fáklyás felvezetést a lovagok biztosítottak a királyi pár
előkelő fehér hintójának. A trón előtti lovaggá avatási ceremónián az
vehetett részt, aki végigjárta mind a négy grádicsot. A legkiválóbbak
este előléphettek, hogy esküt tehessenek a főlovag és az Igazságos
király előtt. A Helyey mellett helyet foglaló, Beatrix királynét
megszemélyesítő dekoratív ifjú hölgy a kispesti Mágnes Színjátszó
Musical Stúdió egykori tagja, Bartalos Krisztina volt. Tudják-é
kegyelmetek, milyen király volt itt Helyey László színművész úr? Íme
bizonysága, hogy nemcsak a színpadon töltötte be hivatását, hanem a jól
ismert mondással élve: „elvegyült népe között álruhában”, és jókedvűen
ült le forraltborozni a seregnyi helyivel.
A hűvöskés idő miatt az esti programok már nehezebben mozgatták meg a
fázósabb közönséget – de ha summáját írhatjuk a kispesti napnak, akkor
mindenki elégedetten távozott. A szervezők is úgy összegezték, hogy
szeretnek olyan eseményeket összehozni, amelyen ők is szívesen vesznek
részt. Aki ott járt, remélhetőleg tanúja lehetett egy új hagyomány
születésének. Egyszer volt Budán kutyavásár, és reméljük Kispesten
többször kerül sor még Reneszánsz napra.
archívum
