Közös nevező 7.: A „gyerekszerető apák” egyesülete
2008. december 23., kedd
A vízcsapból is a gender-téma folyik, és mindig csak női problémákkal a fókuszban. A férfiak – főleg a családjuktól elszakítva élők – gondjairól nem nagyon esik szó, pedig lenne miről beszélni. A jog alig változott 50 éve, már 30 éve Sír a telefon, és a Férjek egyenjogúságára mindenki mint bohózatra gondol csak. Rengeteg hajléktalan korábban olyan családapa volt, aki a válása után nem tudott talpra állni. Nem véletlen, hogy az elsők közt jött létre egy civil szervezet a megsegítésükre. dr. Hegedűs István, az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesületének elnöke a Ferencvárosi Művelődési Házban meghallgatja őket és segít kilábalni a lehetetlennek tűnő helyzetből is.
Az Egyesület mit tud nyújtani egy elvált apának?
dr.HegedűsIstván: Egyénre szabott programunk a jogi tanácsadás.
Emellett tartunk közös rendezvényeket, például demonstrációkat is.
Legutóbb a családjogi törvény módosítása kapcsán októberben a
Parlamenthez vonultunk, hogy átadjuk a közös gyermekfelügyeletre
vonatkozó javaslatainkat. Találkozóinkon a válással, gyermekneveléssel
kapcsolatos aktuális problémákat az érintett apák meg tudják beszélni.
Nagy lépés az egy férfi számára, hogy egyáltalán segítséget kér?
dr.H.I.: Alkata válogatja. Valaki indulatból jön, mert nem tudja
megemészteni a helyzetet. Mert mostanában inkább a feleség lép ki a
kapcsolatból, sokszor még a gyereket is az apára hagyva. Gyakran egy új
partner az indok. Néha nem is egy másik férfi kedvéért, hanem egy másik
nő miatt lép le az anyuka.
Döbbenetes, hogy milyen eseteket olvasok a honlapjukon…
dr.H.I.: Nem vagyunk nőellenesek, csak a tapasztalatainkat mondjuk el. A
férfiak gyakran már egzisztenciális problémákkal is küzdenek. Az
egészségük is rámegy: tipikus gyomor- és szembetegségek jelentkeznek
egy válási helyzetben. Mi – amellett, hogy a jogi lépéseket segítünk
megtenni – tanácsokkal is el tudjuk látni az apákat, mielőtt még
betegségbe kergetné őt a sok nehézség. A sokat hangoztatott „férfiak
erőszakossága” stagnál, viszont a női bűnözési statisztikák emelkednek.
Az agresszió nő. A férfit frusztrálja, hogy akármit tesz, semmi se jó.
A lényeg, hogy fizessen, számolatlanul. Viszont senki nem kéri számon a
feleséget, hogy mire használja a gyerek miatt neki ítélt lakást.
Sokszor van, hogy a kamaszt odalöki a férjnek, hogy kezdjen vele, amit
akar, a vagyon pedig az asszonynál marad.
A gyerek a legnagyobb vesztes. De egy rossz házasság még mindig jobb, mint egy csonka család?
dr.H.I.: A gyerek kénytelen belebonyolódni a szülők vitájába, pedig nem
akar állást foglalni. Sőt: 90%-uk összetartaná a családot. A kiskorú
nem a környezethez kötődik, hanem a szülőkhöz. Van persze olyan apa,
aki nem úgy törődik a családjával, ahogy kellene, de itt tényleg egy
törpe, 4-5%-os kisebbségről beszélünk. Ennyi negatív példa az anyáknál
is bizonyítható. Egyre több köztük az alkoholista, vagy aki 40 évesen a
lányával jár diszkóba pasizni. Aztán a huszonéves barátjával lép le, és
otthagyja a családját.
Az Önök célkitűzései közt első helyen áll a harmonikus család megvalósítása, ami egyre távolibbnak tűnik…
dr.H.I.: A médiában nem ezt a modellt hirdetik, hanem azt a – szerintünk
nyilván a fogyasztói társadalom által generált – képet, hogy valósítsd
meg önmagad, ne törődj senkivel, a fogyasztásnak élj, ne a
kötöttségeknek.
Nem könnyű ilyen világban „Apának lenni és maradni, az ész és a szív
törvénye” szerint. Az ész (időnként) előrébb való? A kiskátéjuk
legalábbis ezt javasolja…
dr.H.I.: Fontos lenne, hogy senki se hagyja magán elhatalmasodni az
indulatokat, mert abból csak hátránya származik. Akkor nem tudja
megfelelően irányítani a cselekedeteit. Sokan jönnek hozzánk már a
jogerős ítélet után, akik mindenüket elvesztették, mindenről lemondtak,
és utólag jöttek rá, hogy egyedül maradtak. Az ítélet előtt, de
leginkább akkor kellett volna jönni, amikor a konfliktus kezdődött. Ha
a kapcsolatot nem is tudjuk megmenteni, legalább az ő érdekeit tudjuk
biztosítani.
A „sorstársak”, ahogyan egymást szólítják, tudnak egymásnak is támaszt nyújtani?
dr.H.I.: A beszélgetéseinknek van egy ilyen hatása is. A hozzátartozóival
nem igazán tudja egy férfiember megosztani a gondjait, a bánatát, mert
nem szokványos, hogy panaszkodjon. De egy másik apának, aki hasonló
cipőben jár, és őszintébben tud reagálni, elmondhatja. Örül, ha
sorstársakkal találkozik, tapasztalatot cserél. Próbáljuk egymást
felrázni, támogatni, és itt nem számít, ki honnan jön. A honlapunk
fórumán az Egyesület részéről sem válaszolunk minden beírónak
külön-külön. Sokszor jól jön az, hogy kötetlen hangnemben a hozzászólók
is segítik egymást.
Egész barátias párbeszédeket olvastam a neten. Személyesen is működhet ez a közvetlenség?
dr.H.I.: Több apa is van, akik a fogadóórámra várakozva elkezdtek
beszélgetni, és megállapították, hogy milyen hasonló gondjaik vannak.
Közös programokat is szerveztek, és úgy hallottam, hogy azóta is
összejárnak. Sajnos mondhatjuk, hogy nálunk mindig leképeződnek a
társadalmi változások. Amikor felszámolták a nagyüzemeket, akkor
tömegével jöttek a tsz-dolgozók, később a gyári munkások és mérnökök,
aztán az oktatás- az egészségügyön gyűrűzött végig a válság. Most
inkább a közszolgáltatási szférából érkeznek a problémás férfiak.
Nemzetközi szinten is hasonló a helyzet?
dr.H.I.: Kelet-Európában azért nehezebb a helyzet, mert rosszabbak az
emberi jogi hagyományok. A rendszerváltáskor a női mozgalmak kerültek
előtérbe, és a férfiakkal gyakran szembe is fordultak, amivel mi nem
értünk egyet. Nyugaton viszont jobban figyelnek a férfiak jogaira is. A
skandináv államokban nemcsak a nők egyenjogúsága valósult meg, hanem a
férfiaké is: az apa ugyanúgy beleszólhat a család ügyeibe, mint az
anya. A közös szülői felügyelet ott már 30 éve általános szabály, és
nyugaton egyre több országban fogadják el.
Októberben Önök is emellett demonstráltak…
dr.H.I.: Nálunk az anyáknak indokolatlanul nagy, kiemelt szerepe van
gyereknevelésben. Pedig átalakult egy társadalom, és sok minden
megváltozott. Hol van már az a női modell, aki mindent megtanult a
szüleitől, és tudta, hogyan kell gyereket nevelni? Gyakran ugyanúgy
nem tudja, mint a férfi, és menetközben kell megtanulnia! Ha épp az apa
volt gyesen 3 évig, és hozzá kötődik jobban a gyerek, akkor a gyereknek
hatalmas érvágás, ha elszakítják tőle, és máról holnapra egy vasárnapi
apukája lesz.
Láttam a honlapjukon, hogy apák napi rendezvényt is szoktak tartani. Az ilyen vidám órákért éri meg igazán a küzdelem?
dr.H.I.: Akkor vagyunk boldogok, amikor találkozunk a gyerekeinkkel. Aki
tehette, elhozta a gyermekét a Parlament elé is. Minket az ő érdekeik
vezérelnek. Rosszul érezzük magunkat a jogfosztottságunk miatt, de a
gyerekek előtt ezt próbáljuk nem éreztetni. Van, mikor az anyuka a
tartásdíjból kicserélte az összes háztartási gépet, hifit is vett, de a
gyereket lyukas cipőben járatta. Legyen elszámoltatható az anyuka!
Különböző női szervezetek ezért mondják ránk, hogy mi vagyunk a
„nemfizető apukák”. Tévedés: mi a „gyerekszerető apák” egyesülete
vagyunk! Az apának is joga van szeretni a gyerekét, bekapcsolódni a
nevelésébe.
Főleg, hogy itt a közös jövőnk a tét.
dr.H.I.: Ezek a generációk sajnos a problémáikat továbbviszik. A
kislányok gyakran férfiellenesek lesznek, a fiúk meg bátortalanokká,
önállótlanokká válhatnak. Két szülő együttélésében pont az a szép, hogy
nem vagyunk egyformák. A gyereknek szüksége van arra, hogy megtanulja
ezt a kettősséget, és nem egy egyirányú szülői önkény alatt van. Főleg
egy agresszív anyáé alatt. Nem véletlen, hogy kiskorú
veszélyeztetésének ügyében főleg anyák ellen indul eljárás, mert a
gyereken tölti ki a bosszúját. A gyereknek jó lenne ebből néha
kivonódni, kikapcsolódni.
Akár sport- vagy kulturális programokon, az apával?
dr.H.I.: A gyereknek ezért sem mindegy, hogy mennyi ideig van az apjánál.
Mert az apa vinné sportolni is, szakkörre is, csak nem adják neki oda.
Ezek az elfoglaltságok általában hét közben vannak, az apa pedig csak
hétvégén kapja meg a gyermekét. Azokban a művelődési házakban, amelyek
talpon maradtak – például a Ferencvárosiban, amely az Egyesület bázisa
– nagyon sok és színes program közül lehet választani. Gyerektorna,
bábelőadás, csupa olyan esemény, amire érdemes elvinni a gyerkőcöt. Az
apa miért nem lehet hétköznap is apa? Ezért lenne fontos az egyenlő
szülői felügyelet.
Ehhez lelkileg rendkívül sokat kell bírni. Honnan lehet erőt meríteni?
dr.H.I.: Főleg a hozzátartozók együttérzéséből, illetve hogy a gyerekkel
továbbra is jó kapcsolatra törekszik az apa. Például ha az anyuka fél
órát ordít a gyerekkel, azok után az apa nem folytatja ezt, hanem
próbálja kivonni. Programra viszi, vagy csak beszélget vele. Nagyon
sokszor a kamaszoknál ez hiányzik, hogy senki sem beszélget velük.
Mielőtt minden reményt elvesztenénk, kérem, hogy meséljen el egy olyan megtörtént esetet is, amely szerencsésen végződött!
dr.H.I.: Egy-két ilyen példa van azért. Egy apa hozzánk fordult, elmondta
a problémáit, és úgy láttuk, hogy nem menthetetlen a házasság.
Beszéltem az anyukával is, aki panaszkodott, hogy nincs otthon az apa,
nem törődik a családdal, stb. Elmagyaráztam neki, hogy a férje
építőiparban dolgozik látástól Mikulásig, hazaadja a fizetését,
hétvégén – ha lehet – otthon van. Inkább próbáljanak meg közös
programot szervezni, egymásra jobban odafigyelni, és nem egymásnak
nekimenni, hibákat felhánytorgatni. Kicsit változtassanak a kialakult
szokásokon. Örömmel mondhatom, hogy később az apuka telefonált is, hogy
úgy tűnik, rendeződtek a dolgok. Mindketten változtak, és helyreállt a
kapcsolat. A gyerekek a szülők kibékülését mindig kitörő örömmel
fogadják.
archívum
A vízcsapból is a gender-téma folyik, és mindig csak női problémákkal a fókuszban. A férfiak – főleg a családjuktól elszakítva élők – gondjairól nem nagyon esik szó, pedig lenne miről beszélni. A jog alig változott 50 éve, már 30 éve Sír a telefon, és a Férjek egyenjogúságára mindenki mint bohózatra gondol csak. Rengeteg hajléktalan korábban olyan családapa volt, aki a válása után nem tudott talpra állni. Nem véletlen, hogy az elsők közt jött létre egy civil szervezet a megsegítésükre. dr. Hegedűs István, az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesületének elnöke a Ferencvárosi Művelődési Házban meghallgatja őket és segít kilábalni a lehetetlennek tűnő helyzetből is.
Hegedűs
dr.
dr.
