Léleksimító szabadtánc óvodásoknak és kisiskolásoknak – Beszélgetés Cseri Ágnessel és Vetier Pannival a Tündértánc című gyermekfoglalkozásokról
A Tündérkertben helyet kap mindenki: madarak és sárkányok, óvodás
kislányok, varázstó, dzsungel, de van sas és vonat is. A nevetés
elengedhetetlen kellék, a futkosás mellett „szilvabefőtt készül”, benne
sok-sok gurgulázó szilvakislánnyal. Még ennél is színesebb és
tartalmasabb Cseri Ágnes óvodapedagógus, szociális munkás és Vetier
Panni pszichológus, tanítónő foglalkozása, a gátlásoldó, a szeretet és
a kommunikáció lehetőségeit kóstolgató, empátiás készségfejlesztő
Tündértánc.
A foglalkozások középpontjában a gyermekek lelki fejlődése áll. A különböző mozgásos feladatokon keresztül a kislányok kapcsolatba kerülhetnek belső önmagukkal és átélhetik, kifejezhetik, újraírhatják tapasztalatikat.
Három éve indítottak csoportot óvodás kislányoknak, hogy biztonságos közeget teremtsenek az érzelmek, bánatok, örömök, fájdalmak feldolgozásához. A szavak mellett segítségül hívják a mozgást, a táncot, az érintkezést is. Honnan merítik a Tündértánchoz szükséges tudást, felkészültséget? Vetier Panni: Öt éve tanuljuk a Pszichodinamikus Mozgás- és Táncterápiát (PMT) dr. Merényi Mártától – a módszer kidolgozójától – a Magyar Mozgásterápiás Egyesület keretein belül. Mindkettőnknek nagy tapasztalata van gyermekekkel való foglalkozás területén. A Tündértánc során ezt ötvözzük a PMT-ben szerzett élményeinkkel, ismereteinkkel.
Hogyan született a Tündértánc gondolata?
Cseri Ágnes: Óvónőként úgy láttam, hogy igazán mély és valódi kapcsolat kialakítására a kisebb létszámú csoport a megfelelő. A Tündértánc keretei között biztonságos közeget és teret tudunk teremteni ahhoz, hogy a gyermekek megnyíljanak és kifejezhessék érzelmeiket. Átélhetik, hogy akár a nehéz érzéseiknek is lehet létjogosultsága, és ezek elfogadásra találnak; ugyanakkor lehetőség nyílik – mindenkinek a saját ritmusában – a korábbi és jelenlegi élményeinek átdolgozására is.
Mit lehet tudni a táncterápiáról?
V.P.: Mozdulatainkban benne van az egész élettörténetünk: minden élményünk lerakódik a testünkben. A városi ember általában fejben oldja meg a feladatait, a test csak hordozója és kiszolgálója az elvégzendő feladatoknak. Nem érti, nem észleli testének jelzéseit, üzeneteit. A mozgás által mélyebben megismerhetjük testünk lehetőségeit, ami hozzásegít ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a bennünk lakozó lélekhez is, hiszen a testünk hűen követi a lelki folyamatokat. Cs.Á.: A pszichodinamikus mozgás- és táncterápia egyik kulcsfogalma a testtudat: a saját testem, testi jelzéseim, érzeteim megismerése és megtapasztalása. A testtudat „kiérzékenyített” lelki állapot, ami segítségünkre lehet abban, hogy jobban el tudjuk helyezni magunkat a világban, jobban tájékozódjunk magunkban és kapcsolatainkban. Mindenki ismeri azt az érzést, ha feszültebbek, szétszórtabbak vagyunk, gyakrabban nekimegyünk valaminek, leverünk valamit, vagy a tárgyat kiejtjük a kezünkből. Ellenben, amikor harmóniában vagyunk magunkkal, észrevétlenül tudjuk irányítani a mozdulatainkat. Ezek a lelki folyamatok testi visszatükröződései. V.P.: Személyiségünk fejlődését nagyban befolyásolják azok az egészen korai tapasztalataink, melyek még a beszéd kialakulása előtt értek minket. Ezek a legkorábbi emlékek más módon rögzülnek a memóriában (implicit memória), és verbálisan nehezen megközelíthetőek, azaz fejezhetőek ki; mégis nagyon erős hatással vannak a személyiségünkre, kapcsolataink épülésére, arra, ahogyan a világot megismerjük, észleljük és reagálunk rá.
Hogyan zajlik egy Tündértánc foglalkozás?
V.P.: Korosztálytól függően beszélgetéssel vagy mozgással indítunk. A nyitóbeszélgetésben elmondhatják a csoporttagok, hogy vannak, mi a legfontosabb élmény, gondolat, érzés, ami kikívánkozik belőlük, amit szívesen megosztanának a többiekkel. Majd mozgásban is megérkeznek a „Tündérbirodalom” helyszínére, ahol bejárják a termet, átmozgatják magukat és felfedezhetik egymást. Cs.Á.: Különböző játékos és felszabadító feladatok segítik a gyermekeket abban, hogy kapcsolatot tudjanak teremteni egymással. Például: „járkálhatsz szabadon, és amikor elhalkul a zene, két hát találkozik”. Különösen nagyot kacagnak, amikor két popsi találkozik. Meghallgathatják, hogy milyen dallam bújt a másik fülébe, vagy hogyan dobog a társának a szíve. Mindig várják az a játékot, amikor bárki eleshet, lefekhet a földre és társai felsegítik. Folyamatos a szerepcsere: egymás után élhetik át a gyengébb és – a másokon segíteni tudó – erősebb szerepét. V.P.: Lehetőséget teremtünk az együttes, csoportos mozgásokon túl a páros vagy egyéni kibontakozásra is. Ugyanakkor, ha ez nehézséget jelent valaki számára, választhat maga mellé egy segítőt. A frusztrációtűrést, az akadályokkal való szembenézést, saját lelkierő megélését fejleszti az a gyakorlat, amikor a csoport nagy része különböző akadályozó „csodalényekké” változik. Olyanokká, mint hínár egy tóban, inda a dzsungelben, vagy rettenetes oroszlán, és egyikük ezen a nehéz úton küzdheti át magát. Itt is lehetősége van segítőtárs választására. Ez megerősítés abban, hogy nem vagyok magányos, elszigetelt a problémámmal, hogy egymás kezét fogva túl lehet jutni a problémákon. Cs.Á.: A Tündértánc építőköve a testi szintű egymásra hangolódás is. A körben ülve bárki középre kerülhet, kényelmesen elhelyezkedve kérhet olyan fajta érintést, kapcsolódási módot, amire pillanatnyilag a legnagyobb szüksége van: ez lehet lágy cirógatás, vidám csiklandozás, masszírozás vagy dögönyözés. V.P.: A Tündértáncon szabad kiabálni, érdekes hangokat kiadni, szaladni, különböző indulatokat játékos keretek között megélni. Mindez hozzájárul a feszültség oldásához.
Hogyan lehet a sokféle háttérből érkező és különböző temperamentumú gyermekkel egyszerre foglalkozni?
V.P.: A csoportformának nagy ereje, hogy sokféle visszajelzést kaphatnak a viselkedésükre vonatkozóan. A különbözőség előnye, hogy láthatnak más „működési módokat”, tanulhatnak egymástól. Cs.Á.: A Tündértáncon nagyon fontos a megerősítés és az egyéni bánásmód. Mindenki máshol tart, másban szorul támogatásra, más az erőssége. Ezeket a pontokat igyekszünk felfedezni, és a gyakorlatokat hozzájuk alakítani. A beszélgetőkörökben újra meg újra tapasztaljuk, hogy a gyerekek milyen mélyen és őszintén tudnak egymásra figyelni, egymásra hangolódni és reagálni.
Milyen csoportokat tartanak jelenleg, és mik a további terveik?
Cs.Á.: Jelenleg három csoportunk van. „Átlagos”, óvodás kislányoknak a XII. kerületi MOM Művelődési Központ felújítása miatt szeptembertől az ugyancsak XII. kerületi Hóvirág Klubban, valamint a III. kerületi Óbudai Kulturális Központban tartunk foglalkozásokat. A lelkileg nagyobb nehézséggel küzdő kisiskolások számára februártól indítunk csoportot a Heim Pál Kórház Mentálhigiéniai Központban, a XIII. kerületben.
A Tündértánc nagyon sokat tud adni a gyerekeknek, de nem csak a gyerekek számára fontos a foglalkozás, hiszen őszinteségük odahaza is meleg családi légkört teremthet, így a szülők is részesei lesznek a varázslatnak.
archívum
P.: Mozdulatainkban benne van az egész élettörténetünk: minden élményünk lerakódik a testünkben. A városi ember általában fejben oldja meg a feladatait, a test csak hordozója és kiszolgálója az elvégzendő feladatoknak. Nem érti, nem észleli testének jelzéseit, üzeneteit. A mozgás által mélyebben megismerhetjük testünk lehetőségeit, ami hozzásegít ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a bennünk lakozó lélekhez is, hiszen a testünk hűen követi a lelki folyamatokat.
