De miért éppen hétfő? Vetődött fel a kínzó kérdés bennem, amikor szembesültem a ténnyel, hogy a New Model Army március 1-jén ad koncertet Budapesten. Valljuk be, vonzóbb alternatíva egy hasonló kaliberű folk-punk-munkás-alter-kultuszrockzenekar produkcióját hétvégén hajnalig tartó lazulással-vadulással zárni, mint éjfélkor hazakullogni és másnap csengő fülekkel bevánszorogni munkakezdésre.
Merthogy az ugye világos, hogy az átlagos NMA rajongó maga is jó
munkásember, akár overállban, akár öltönyben, akár kiskosztümben, akár
farmerben tolja a honi gazdaság szekerét, tehát – hacsak gyakorlatisan
ki nem vesz szabadságot – az esetek túlnyomó többségében 8 és 10 között
be kell találnia a munkahelyére.
A hétfő mellett (a
nyilvánvaló szervezési okokon túl) azonban mégiscsak szólt jó pár érv,
melyek be is tartották hozzá fűzött reményeinket: 1.) az egyik
korombeli szerint „vérző orrú tejfogúaknak” titulált nagyonifjak nem
rontották az összképet és a negyedszázadosnál is vénebb zenekart
életkorban viszonylag homogén közönség ünnepelhette. 2.) Egy hétközbeni
koncertre a bandára ténylegesen kíváncsiak fizettek be. 3.) Végül a
meteorológiai tavasz első napja történetesen épp hétfőre esett:
elképzelni sem lehet jobb télűzést!
A bemelegítésről a valahai
F.O. System és a Sex Action hérosza, Mátyás Attila gondoskodott a nevét
viselő banda élén: bár a jó szándék megvolt és hálistennek jó pár régi
F.O.S. dalt is elővettek, a színpad előtti teret két méteres körzetben
mégis leginkább fotósok töltötték be, hátrébb mérsékelt ugrálással
reagált a közönség. Kár értük, mert a húsvétra időzített új albumukról
tényleg rázós, jól kidolgozott számokból adtak előzetest. Nekem ugyan
kicsit sok volt a májerkedős póz és a közönségtüzelés a frontember
részéről, később a pultnál néhány öreg róka meg is állapította, hogy
ebben kissé Ákosra (igen, arra az Ákosra) hajazott a tokától-bokáig
tetkóval varrt Mátyás, de a női WC-ben azért jó pár, kifejezetten
autentikusnak tűnő rajongói megállapítást sikerült kihallgatnom.
Utóbbiak lényege körülbelül így foglalható össze: „Azért Mátyás Attilát
még ma is bevállalnám!”. Hm, talán a női publikumra gyakorolt hatásában
is Ákosra (igen, arra az Ákosra) hasonlít Justin Sullivan régi jó
magyar haverja – vagy az őt Ákoshoz (igen, ahhoz az Ákoshoz) hasonlítók
szimplán csak irigyek rá?
Dicséretesen rövid átállást követően
a színpad fényei alatt ott állt négy szakadt, meglehetősen kopott
csavargó, a leglepusztultabban talán az énekes festett (vajon a fenti
csajok őt is bevállalnák?), plusz egy harmincas ifjú titán, az újonc
gitáros, és amolyan istenesen belecsaptak a lecsóba. Az NMA-ban tényleg
az a klassz, hogy egészen másképp emlékeztem rájuk még ifjonti koromból
(haha, jókat mondok, az együttes megalakulásakor még bőven a tepsit
húztam a homokozóban), mint amit most nyomtak, és mégis valahogy
ugyanazt az élményt nyújtották. Minden vadságuk ellenére van ezekben a
dalokban egy csipetnyi homéroszi derű, jó nagy adag mélyen átélhető
szolidaritás a társadalom leszakadóival szemben, és persze az örökzöld
lázadás. Állítólag egy kocsmai koncert kedvéért verbuválódtak össze
vagy harminc éve, és valahogy azóta sem tudtak kiesni a közönség
kegyeiből. Pedig azon kívül, hogy hitelesen adják a rockendrollt, nem
nagyon kaparnak a sikerért: Justin Sullivan távol áll a maradandó
könnyűzenei ikonokról alkotott elképzelésektől, elől egy-két foga
hiányzik, a hajától egy fodrász gutaütést kapna, a pólója kinyúlt,
gitározni saját bevallása szerint nem tud, színpadi showt nem csinál.
Mégis, egyszerűen olyan szuggesztív módon van jelen, és az együttes
tagjai olyan összhangban követik, hogy akár kicsit darkosabban, akár
kicsit folkosabban, akár rockosabban, akár new wave-esebben, akár
punkosabban szólalt meg három évtized alatt a New Model Army (máig
képtelenség őket bármiféle műfaji dobozba belegyömöszölni), képtelenség
nem a hatása alá kerülni, így a koncert igazságtalanul rövidnek tűnt. A
legújabb lemezük, a Today is a good day (2009) a legdögösebb hard rock
alapokon nyugszik, a munkás punk jelző azonban még mindig
levakarhatatlan róla. A számaik egyszerre hordozzák a világgal szembeni
erős kritikát, és azt az optimizmust, hogy talán még össze tudjuk
szedni magunkat és ezzel együtt azért még mindig vannak és lesznek jó
napjaink. Még ha hétfő is van, amit ezentúl lehet, hogy nem is fogok
annyira utálni.
archívum
De miért éppen hétfő? Vetődött fel a kínzó kérdés bennem, amikor szembesültem a ténnyel, hogy a New Model Army március 1-jén ad koncertet Budapesten. Valljuk be, vonzóbb alternatíva egy hasonló kaliberű folk-punk-munkás-alter-kultuszrockzenekar produkcióját hétvégén hajnalig tartó lazulással-vadulással zárni, mint éjfélkor hazakullogni és másnap csengő fülekkel bevánszorogni munkakezdésre.
