Nincs aktuálisabb és örökzöldebb téma a környezetvédelemnél. Zöld napok, kiállítások, plakátok és rendezvények buzdítanak környezetünk megóvására világszerte. Iskolák, óvodák, művelődési házak vállalják fel a környezettudatosság gondolatának terjesztését a gyermekek és családok segítségével a társadalom felé. Kevesen tudják, hogy országos hatáskörű vállalatok is foglalkoznak a környezetvédelem hétköznapi lehetőségeivel, feladataival. Minderről Hankó Gergellyel, az ÖKO-Pack Nonprofit Kft. PR és marketingvezetőjével beszélgettünk.
Vállalatuk mivel járul hozzá Magyarország környezetvédelméhez?
Hankó Gergely: Az ÖKO-Pack kereskedelmi csomagolások koordinációjával foglalkozik. Ez
azt jelenti, hogy terméket nem gyárt, hanem EU-s előírásnak megfelelően
azon tevékenykedik, hogy minden csomagolás legalább 60%-át
újrahasznosítsák az országban. Minden új termék forgalmazása esetén a
gyártó vagy forgalmazó bizonyos összeget rajtunk keresztül
visszaáramoltat a hulladékgazdálkodási rendszerbe, például támogatva
ezzel az önkormányzati szelektív hulladékgyűjtés üzemeltetését. Ezt
hívják termék- vagy hasznosítási, más néven környezetterhelési díjnak.
Cégünk mindemellett sok energiát fordít a környezettudatos
szemléletformálásra is.
Ez utóbbi legfőbb megjelenési területei a vándorkiállításaik, melyeknek
Ön a felelőse. Az egyik kiállításuk nemrégiben zárt Budapesten és
hamarosan új helyszínre költözik, míg a másik alig néhány hete nyílt a
Balaton partján.
H.G.: A legutóbbi kiállításunk május második felében nyílt Balatonfüreden,
ahol előre meghirdetett pályázatainkra érkezett munkákat mutatunk be. A
régió számos iskolájából, Esztergomtól Ajkáig küldték a több száz,
ötletesebbnél ötletesebb nevezési anyagot.
De ettől függetlenül két hatalmas anyaggal járjuk az országot kelettől
nyugatig. Egyik ilyen aHulladékból termék című vándorkiállításunk,
amely a hulladékgazdálkodási háttéripart mutatja be; s a szelektív
hulladékgyűjtés értelmét és lényegét világítja meg.
Hogyan kell ezt elképzelnünk? Első hallásra kicsit száraznak tűnik a
téma, ha tekintetbe vesszük, hogy a környezeti nevelést általában
iskolás gyerekeknél kezdik.
H.G.: A kiállítás izgalmasabb, mint gondolnánk. Úgy kell elképzelnünk, hogy a
tárlat végigvezet bennünket a hulladék-hierarchián. Képek segítségével
rengeteg feldolgozóüzemet ismerünk meg, melyek több ezer terméket
állítanak elő a legkülönfélébb hulladékanyagokból. A hulladékkezelés
területének első lépése a megelőzés, ide tartozik két nagyon fontos
megelőzési gyakorlat, a tudatos vásárlás és a komposztálás. Második
lépés az újrahasználat, azaz a termékdíjas rendszer fejlesztése. A
harmadik szint az újrahasznosítás, ami a kiállítás legnagyobb részét
adja, holott az első kettő lépcső tartozik szorosan a civil társadalom
feladatkörébe. Majd a negyedik helyen az energetikai hasznosítás áll,
ami például az égetőművek működtetését jelenti. A sor végén áll az
elhelyezés, azaz amikor a továbbhasznosításra alkalmatlan hulladékot
kivisszük a szeméttelepre. Ez teszi ki a hulladékok legnagyobb
mennyiségét, és sajnos, ez a legrosszabb megoldás is; de megfordítani
nem tudjuk a piramist. A környezeti nevelés valóban általában a gyermekeknél kezdődik, de
minden korosztály természethez fűződő viszonyát próbáljuk formálni. A
felnőttek is tátott szájjal nézik végig a kiállítást, mert alig akarják
elhinni, hogy a szigetelőanyagon, a fekvőrendőrön, a polár pulóveren át
a szőlőkaróig mi minden készülhet a megfelelő módon válogatott,
begyűjtött és újrahasznosított hulladékokból.
A bevezetőben elmondta, hogy EU-s normáknak próbálják megfeleltetni az
országban működő vállalatokat. A hulladék elhelyezésében mennyire
felelünk meg az előírásoknak?
H.G.: Tavaly több mint kettőezer szeméttelepet kellett épp emiatt bezárni,
mindemellett minden falu szélén tornyokban áll az elbomlani képtelen
hulladék. Régen még lehetett szöget tartani a konzervdobozban, a
maradékot jobbára komposztálták, de a csomagolóanyagok korában mindezt
egyénileg kezelni lehetetlen. Az előírásoknak ma Magyarországon alig
felel meg szeméttelep, így a még működőkbe nagy távolságokból kell
szállítani a hulladékot, ami többletköltséget jelent. Törekedni kell,
hogy kevesebb legyen a szemét, hogy később teljenek meg a telepek és
így, a szállítással együtt minél többet takarítsunk meg.
Visszatérve a kiállításokra, az a tapasztalatom, hogy a gyerekeket
szervezett formában is el lehet vinni a helyi művelődési házban
rendezett kiállításra, de mennyire lehet egy tudatos vásárlást hirdető
plakáttal ugyanoda becsábítani a felnőtteket is?
H.G.: Kiállításainkkal a gyerekeket találjuk meg a leghamarabb, de nem értek
egyet azzal, hogy kizárólag náluk kell elkezdeni a környezettudatos
nevelést. A gyerek példák alapján tanul, ezért sokat kell magyarázni,
vitatkozni és meggyőzni a felnőtt társadalmat mindezek hasznosságáról,
időszerűségéről és szükségességéről. Az sem célravezető, ha csak az
iskolában gyűjtenek szelektíven és otthon a szülők nem támogatják
ezeket a törekvéseket.
Van olyan vidéki város, ahol már tavaly is megfordultunk. Nemrég
ugyanott odajött hozzám az egyik anyuka és azt mesélte, hogy tavaly óta
át kell nézni a szemetet mielőtt kiviszik, mert a gyermeke nem hagyja
csak úgy, ömlesztve kidobni.
Úgy olvastam, a kiállítás mellett kiegészítő programokat is szerveznek a látogatóknak.
H.G.: Egyik állandó partnerünk az Alma Együttes. A tudományosan felépített
mondanivalónk mellett – vagy épp ellenére – ők népszerűsítik legjobban
a környezettudatosság filozófiáját. Szenzációs koncerteket adnak, ami
nagyon kedvelt a felnőttek körében is. A produkciójuk zeneileg és
szöveg szempontjából is megállja a helyét minden színpadon. A zenekar
megírta nekünk a Szuperkukák című számot, ami az elmúlt évek
legsikeresebb kommunikációs eszköze lett. Több ezer gyerek tudja
kívülről szerte az országban, hogy apa, anya és a három gyereke, a
szelektív gyűjtősziget öt szereplője, mit szeret enni. Sőt, olyan
részleteket is tud mindenki, hogy például „Mümi-mama a műanyag palackot
csak összetaposva szereti, Hami-papa papírokkal él, Butellácska fehér
üveget kíván, Palacka színes üvegekre hajt, Alu-baba a fémért sír…”
Az Alma Együttes mellett kikkel dolgoznak együtt az átütőbb siker érdekében?
H.G.: Egy adott helyen mindenképpen a helyiekkel való együttműködésre
helyezzük a hangsúlyt, hiszen, ha a kiállításnak vége, ők viszik tovább
az üzenetet. Mi közösséget kovácsolunk, kapcsolatot építünk civil
szervezetekkel, akiktől segítséget kapunk a szervezésben,
lebonyolításban, hirdetésben és a tárlatvezetésben egyaránt. Valamint
szoros kapcsolatot ápolunk az őket befogadó intézményekkel, melyek a
legtöbb esetben a művelődési házak, hogy segítségükkel szélesebb körhöz
jusson el a gondolatunk. Néhány évvel ezelőtt csatlakozott munkánkhoz
az alkotóművészeket és terméktervezőket tömörítő Cellux Csoportés a
környezetvédő Zöld Fiatalok Egyesület, akikkel együtt alkotjuk jelenleg
a Tükörben a világ csapatát.
Ez utóbbi már a másik kiállításuk címe is. A Tükörben a világ legutóbb
az Iparművészeti Múzeumban volt látható. Miről és kinek szól ez a
kiállítás?
H.G.: Ez az összeállításunk a fenntarthatóság ösvényére kalauzolja el a
látogatókat. A szerteágazó környezetvédelem valamennyi lehetséges
területét felvonultató anyagok mellett a látogatókat közös
gondolkodásba, ötletbörzébe vonjuk be, de a tárlat részét képezi egy
könyvtár és gondolattérkép is, amelyek segítségével megnézhetjük, hogy
egyénileg mit tudunk vállalni a Földért a hétköznapjainkban.
Megvizsgálhatjuk, hogyan lehet minden kényelmi szükségletünket
kielégíteni úgy, hogy minél kisebb mértékben használjuk el környezeti
javakat. Egy térkép segítségével ki tudjuk számolni, hogy a reggelink
hány kilométert utazott az asztalunkig és megmérhetjük azt is, hogy
személy szerint mekkora ökológiai lábnyomothagyunk magunk után a
Földön. Képet kapunk az erdők méretének drasztikus csökkenéséről is,
valamint van, ahol kisautók szemléltetik, hogy ha a ma használatban
lévő autókat egymás mögé állítanánk, akkor azok nyolcvanszor érnék
körbe a Földet. De felhívjuk a figyelmet az egészséges életre is, arra,
hogy a kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb életmód elérése érdekében
fordítsunk több figyelmet a pihenésre, feltöltődésre, valódi vágyaink
megélésére. Itt kicsit lelassítjuk a rohanó látogatókat, akik ezáltal
jobban tudnak figyelni ránk, majd hazatérve a környezetükre és
önmagukra is. Ráébrednek arra, hogy mennyi rosszul beosztott időt és
energiát fordítanak önmagukra és hogyan károsítják ezzel saját
környezetüket is. Ez már jóval túlmutat a környezetvédelem területén,
társadalmi problémákat is érint, melyek megoldására alternatívát, más
nézőpontot próbálunk adni. Mindezek elgondolkodtatnak azon, hogy milyen
világban élünk és milyenben élhetnénk; s melyek azok a folyamatok, amik
befolyásolják és befolyásolhatják Földünk ökológiáját.
Hol fordultak meg eddig ezekkel a kiállításokkal?
H.G.: Már negyvenegy helyszínen voltunk, ami azt jelenti, hogy minden
jelentős és oktatási szempontból fontos városban jelen voltunk. Néhány
egyetem és általános iskola kivételével minden esetben művelődési
házakban állítottunk ki Zalaegerszegtől Salgótarjánig. Budapesten
például a II. kerületi Klebelsberg Kultúrkúriában, a Pataky Művelődési
Központban Kőbányán, de az egyik legtöbb látogatót vonzó rendezvényünk
a Budapesti Művelődési Központban volt, Újbudán.
A környezetvédelem egyéni, azaz civil tudatosságát nehéz számokban
kifejezni. Van valamifajta visszajelzés, ami megmutatja, hogy a
társadalom hol tart a tudatos vásárlás, a szelektív hulladékgyűjtés, a
környezettudatos gondolkodás terén?
H.G.: Eredményeinket a hétről hétre megtelő hulladékgyűjtő szigetek, a
feldolgozóüzemek egyre nagyobb kihasználtsága, a házi komposztálók
megszaporodása mutatja. Munkánkat hosszú távon a tisztább erdők, a
tisztább levegő és az elégedettebb, tudatosabb emberek igazolják majd.
Kiállításainkat eddig 230.000 ember látta már. Az Európai Unió
Comenius-díjával jutalmazott, a környezetvédelem lehetőségeiről készült
ingyenes oktatófilmünket majd’ négyezer iskolába juttattuk el. Nemrég
hirdettük meg az ország művelődési házain keresztül az első internetes
fotópályázatunkat, ÖKO-Pixel címmel, amire hulladékos és
természetfotókkal is nevezni lehet az általános iskolától a felnőtt
korig, több kategóriában.
Oda szeretnénk eljutni, hogy tudatos vásárlók járják a boltokat, hogy
tisztában legyünk környezetünk törékenységével, hogy ciki legyen
illegálisan szemetelni, ciki legyen nem szelektálni és mindenki
megtalálja helyét a Föld ökológiai láncolatában.
Gebauer Szabolcs
A Tükörben a világ c. kiállításon készült fotók forrása: Öko-Pack Nonprofit Kft.
archívum
G.: A legutóbbi kiállításunk május második felében nyílt Balatonfüreden,
ahol előre meghirdetett pályázatainkra érkezett munkákat mutatunk be. A
régió számos iskolájából, Esztergomtól Ajkáig küldték a több száz,
ötletesebbnél ötletesebb nevezési anyagot.
