31. Kaláka Fesztivál – Miskolc-Diósgyőr, 2010. július 9–11.
Idén is a megszokott időpontban, július második hétvégéjén rendezték Miskolc-Diósgyőrben a Kaláka Fesztivált. A megszokottól eltérően idén semmilyen programot nem mosott el az eső, sőt, talán az egyik legkellemesebb volt a mostani az elmúlt évek fesztiváljainak sorában. A péntektől vasárnapig tartó programban olyan nevek léptek a színpadra, mint a Rotfront, a Firkin vagy Ferenczi György és a Rackajam.
A fesztivál idén az elmúlt évek hagyományától eltérően nem csütörtökön
indult, hanem csak pénteken kezdődött el a program a várban. Ahogy azt
láthattuk, az eddigi csütörtöki nyitókoncert helyszínét, a városháza
díszudvarát átépítik, így ez a tradíció – legalábbis az eredeti
formájában – valószínűleg végleg megszűnt. A városban egyébként
látványos építkezések zajlanak, felújítják például a villamosvonalakat,
így az ez évi kényelmetlenségekért cserébe – reméljük – jövőre már jóval komfortosabb
körülmények között juthatunk ki Diósgyőrbe.
Pénteken a várban többek között Nyeső Mari és együttese játszott. A
szeretnivaló gitáros-énekes triójában a Kaláka bőgőse, Becze Gábor is
játszott, és a produkció egy egész vegyeskórussal is kiegészült. Őket a Both
Miklós gitáros-énekes vezette Napra követte. Ha valaki szereti a nagyon
gyors, népies futamokat gitáron, az nagy örömét lelhette koncertjükben.
Az est fő attrakciója a berlini illetőségű, nemzetközi felállású
Rotfront volt. A csapatban példaértékű az összetartás a vegyes nációjú
tagok között. Remekül váltogatják egymás között a mikrofont és az ukrán,
magyar és német szövegeket. A „Emigrantski Raggamuffin” stílusú koncert
nem csak zenei élményt nyújtott, hanem esztétikait is, hiszen a női
énekes posztját Gryllus Dorka foglalja el.
A szombati programot a Palio Buzuki együttes kezdte. Egy ilyen
környezetben mindig szebben szólalnak meg a hagyományos népi hangszerek,
mint egy modern koncertteremben. Most is jó kölcsönhatásban voltak
egymással a görög „sztenderdek”, a napsütés és persze a vár. A Muzsikás
koncertjén is hasonló volt a hatás, itt is különleges atmoszférában
szólaltak meg a hegedűk és a gardonok. A műsort Farkas Zoltán „Batyu”
tánca színesítette. A nap utolsó fellépője a magát „őrült ír
zenekarként” aposztrofáló Firkin volt. A zenekar valóban ügyesen
felpörgeti a közönséget, és valóban őrültek. Ha nem is mindenki, az
össze-vissza ugráló és rohangáló furulyás biztosan…
Vasárnap a Kaláka korábban kezdett, mit szokott, hiszen versenyeznie
kellett a lent a pódiumnál kivetített foci vb-vel. A Gryllus Vilmos
nélkül játszó együttes most is – ahogy minden évben – a fesztivál
legbensőségesebb hangulatú koncertjét adta. A közönség most is sokszor
egy pisszenés nélkül hallgatta végig a dalokat. Utánuk a várszínpadon az
egykori Ghymes tagokból álló – és ebből kifolyólag frappáns nevű –
Régimese együttes következett, a pódiumon pedig a spanyol-holland meccs.
Nagyjából a spanyolok gólja után kezdődött fönt Ferenczi György és a
Rackajam koncertje. A zseniális blues-zenész és csapata most is kitűnő
hangulatot teremtett a főleg Petőfi versekre épülő műsorával. A
fesztivál programját végül a Romano Drom modern hangszerelésű (dob,
basszusgitár) cigány táncháza zárta.
archívum
