Újabb variációk alvás témára
3. rész: Az altatás művészete
„Mért nem szeretnek a gyerekek aludni?” – szokta feltenni apa a költői kérdést a hétvégi ebéd után, amikor ő szívesen sziesztázna, Kata viszont kategorikus „nem”-mel válaszol, a „Jössz apával aludni?” próbálkozásra. Apának persze nincs igaza, mert a gyerekeknek nem az alvással, hanem az „aludni menéssel” van problémájuk, másrészről a helyes kérdés így hangzik: „Apával, vagy anyával mész aludni?”
A csecsemőket még álomba lehet szoptatni. Ebben a korban az altatás
művészete arról szól, hogyan helyezzük vízszintesbe a kisembert
anélkül, hogy felébredne. (A legmélyebben alvó gyermeknek is kipattan a
szeme, amint a „letevő” mozgást érzékeli.) Egy 2 és fél éves altatása
azonban már komoly felkészültséget igényel. Az estével nincs gond, nem
mellékesen persze ilyenkor már két szülő jut a két gyerekre, s ha a
kicsit mégsem sikerül álomba szoptatni, legalábbis nem tartósan, apa
elringatja, amíg a nagy – anyai segítséggel – álomba szenderül. A
napközbeni alvás a kritikus, márpedig ebéd után aludni kell, mert
különben fáradt, nyűgös, csetlő-botló, hisztis délutánnak nézünk elébe,
s csekély vigaszt nyújt a remény, hogy este a kimerült gyermek korábban
és gyorsabban alszik el.
Az esti fürdés után nem kell azonnal aludni: még jár egy mese. Anya
vagy apa, majd Kata is mesél, aztán lámpaoltás, anya Kata mellé
fekszik, énekli a végteleníthető altatókat, és simogat. Ami a
ceremóniából kihagyhatatlan, az a melléfekvés és a simogatás - ez
amolyan szopipótlék.
Ideális esetben a délutáni elalvásnak ugyanez a forgatókönyve, és
ugyanilyen meghitt. Az esetek többségében azonban a helyzet nem éppen
ideális. Először is el kell találni a megfelelő pillanatot, amikor a
gyermek „elalvásra hajlamos” állapotban van. Ha ezt a pillanatot
elmulasztjuk, a gyerek újból felpörög, és igen nehéz dolgunk lesz.
Természetesen minden esélyünk megvan rá, hogy ez a pillanat akkor
jöjjön el, amikor még nincs kész az ebéd, vagy amikor a kistesónak épp
kipattan a szeme a délelőtti alvásból. Aztán meg kell győzni a
kisasszonyt a délutáni alvás szükségességéről, mondván hosszú még a
nap, és csak akkor leszünk kipihentek és mosolygósak estére, ha ebéd
után lefekszünk. Egyébként is, ilyenkor minden gyerek alszik. (De
miért? Nincs sötét! Nem vagyok fáradt!) Az ellenállás legyőzése után
elfoglalhatjuk az ágyat, jöhet a „lenyugvás”, majd a vackolódás, ezt
követi a félig csukott szem - üveges tekintet állapot, és innen már
csak percek kérdése az elalvás, amit a lassú, mély szuszogás jelez.
Az altatás, illetve az elalvás sikerének valószínűségét növelhetjük, ha
a délelőtt folyamán a gyereket „lefárasztottuk” - a legmegfelelőbb a
szabadtéri tevékenység. Lehet törekedni a nyugodt körülmények
megteremtésére is, csakhogy a dolgok természeténél fogva a telefont ki
lehet kapcsolni, de a kistesón nincs piros gomb.
Ha el akarjuk kerülni, hogy az este hazatérő apát egy némileg megviselt
feleség és egy virgonc gyermek fogadja, aki rögtön elújságolja: „Nem
sikerült elaltatni a Katát!”, akkor bele se kezdjünk az altatásba, ha
feszültek és türelmetlenek vagyunk, és nem tudjuk kiverni a fejünkből,
mi mindent kellene elvégezni, amíg a gyerek alszik. A legnagyobb
csapdahelyzet, ha még ráadásul arról is meg vagyunk győződve, hogy a
gyerek hamar el fog aludni, olyan fáradt. A gyerek ugyanis nem fog
hamar elaludni, ezért mi még türelmetlenebbek és idegesebbek leszünk,
az eredmény pedig: teljes kudarc.
A kudarc azonban akkor is bekövetkezhet, ha altatandó és altató is
megfelelő (ideg)állapotban van, és még a körülmények is ideálisak. Ne
is hívjuk ezt kudarcnak, fogjuk a szélre, frontra, teliholdra, bujkáló
betegségre - és akkor az álommanókat még nem is említettük.
Az altatás művészete azért csodálatos, mert ahány család, annyiféle
alkalmazás. Még csodálatosabb, hogy minden gyerek úgy tud elaludni,
ahogy altatni szokták. Úgyhogy nem érdemes idegen tollakkal ékeskedni:
anyai meggyőződés ellenében altatni nem lehet.
Az altatás egyik legszebb pillanata a boldog végkifejlet, amikor alvó
kicsi tündérünkben gyönyörködünk. (Ilyenkor meggyőződhetünk róla, hogy
valóban egy kicsi tündér szülei vagyunk: érdemes raktározni az
emléket.) Még szebb, amikor két alvó kicsi tündérben gyönyörködhetünk -
de ez már egy másik történet.
-
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
-
archívum
)+',top='+(screen.availHeight/2-(375/2))+',width='+(500+10)+',height='+(375+75)+'');)
)+',top='+(screen.availHeight/2-(500/2))+',width='+(375+10)+',height='+(500+75)+''); "Apa hősiesen fárasztja Katát: kirándulás")
)+',top='+(screen.availHeight/2-(375/2))+',width='+(500+10)+',height='+(375+75)+'');)
)+',top='+(screen.availHeight/2-(375/2))+',width='+(500+10)+',height='+(375+75)+'');)
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
A hozzászólás-űrlap megjelenítése/elrejtése
