A Bem rakparton található Budavári Művelődési Ház azon kivételes helyzetben lévő intézmények egyike, mely egy műemlék épületet, jelen esetben a Bem rakparti Andrássy-palotát nevezheti otthonának. A patinás, XIX. századi szecessziós villában működő kultúrház a mai napig igyekszik figyelembe venni a kor, a társadalom változásait, és ezek mentén szervezi értékes közösségi programjait Víziváros és Budapest lakosságának. 45 éve látogathatják a vendégek a Mini-klubot, az 1970-es évek óta szervezi az intézmény a Tabáni koncerteket, és több mint négy évtizede működteti a Ferenczi István Vizuális Műhelyt.
Míg a kezdeti években a lázadó fiatalság volt a célközönség, addig manapság – tekintettel az I. kerület népességi, korosztályi tagoltságára, – főként a nyugdíjasok számára szerveznek szabadidős programokat: tematikus klubfoglalkozások (irodalomkedvelők, természetjárók, társasjáték, városvédők klubja) mellett ismeretterjesztő programokat, egészségügyi tanácsadást. Számítógépes klubjukat az idősebb korosztály elmagányosodásának megelőzésére hozták létre, ahol az érdeklődőket számítógépes alapismeretekre oktatják.
Az Andrássy-palota anno
A palotát 1878-80-ban építették gróf Andrássy Gyula, a kiegyezés utáni első miniszterelnök megrendelésére. Akkoriban bérház és magánpalota volt, ma magánlakásoknak, kisebb irodáknak és nem utolsó sorban a Budavári Művelődési Háznak ad otthont. Az épület érdekessége, hogy XIX. században a magyar arisztokrácia bevált szokás szerint a pesti oldalon építtette belvárosi rezidenciáit, egyedül az Andrássyak választották a budai Duna-partot. A palota építését még szinte be sem fejezték, amikor falai közt 1879-ben Liszt Ferenc jótékonysági hangversenyt adott a szegedi árvízkárosultak javára.
Tervezők és kivitelezők
Linzbauer István (Kassa, 1838 – Bp., 1880) építész tervezte. Az eredetileg festő Linzbauer építészeti tanulmányait Bécsben folytatta. Az 1860-as évektől főként Pesten dolgozott. Legismertebb munkái a pesti Vigadó mögötti, azóta lebontott ún. Haas-palota és a Vigadónak ehhez csatlakozó szárnya, valamint a Duna-parti Bristol Szálló. 1897-ben az első „art nouveau” stílusú modern magyar enteriőrt Rippl-Rónai József (Kaposvár, 1861. május 23. – Kaposvár, 1927. november 25.) tervezte ide, az Andrássy grófok budai rezidenciájába. A grafikus, festő 1884-től a müncheni Művészeti Akadémián tanult, később Párizsba ment és Munkácsy Mihály lett a mestere. Művészetére gazdag színvilág, stilizáló vonalak és dekorativitás volt jellemző. A gróf Andrássy Tivadar budai villájába megálmodott ebédlőberendezés (melyet a Thék bútorgyár kivitelezett) belsőépítész-tervezője Rippl-Rónai lett, aki nemcsak a bútorokat, a kerámia- és üvegtárgyakat, a kárpitokat, de az üvegablakokat is megtervezte. A maga idejében Rippl-Rónai és a kivitelező, a műbútor asztalos-művész Thék Endre (Orosháza, 1842. november 3. – Balatonfüred, 1919. június 8.) közötti szakmai viták miatt nagy feltűnést keltett az a magyar iparművészet által is számon tartott, híres ebédlőberendezés, melynek sajnos ma már csak töredékei maradtak meg. Bátran állítható tehát, hogy az Andrássy palota a magyar szecessziós művészet kiemelkedő alkotása.
Szecesszió: latin eredetű (sēcēdō, sēcēdere: kivonulni). Kivonulást, elszakadást jelent mindattól, amit a korabeli akadémikus művészet képviselt, és a hazugnak tartott historizmustól (neoreneszánsz, neobarokk, neogótikus stb. stílusok). Főbb jellemzői: nagymértékű stilizálás, a növényi vagy geometrikus mintákra építő, hullámzó ornamentika. Hangsúlyos, élénk színek alkalmazása, „organikus” jellegű formálás, a természethez fordulás újrafelfedezése. A szecessziós épületeken kevés a derékszög, a tervezők sokkal inkább kedvelték a lágy, gömbölyded, lekerekített formákat.
A földszinti részben, ahol ma a Művelődési Ház helyiségeinek többsége található, volt az Andrássy család híres képtára. Olasz, francia, német, németalföldi mesterek munkái borították a falakat. A gyűjtemény értékét jól szemléltetik a híresebb festők nevei: Rembrandt, Rubens, Tintoretto, Monet és a magyar festők: Munkácsy, Mednyánszky és Vaszary. Az I. világháború után nem sokkal a proletárdiktatúra állami tulajdonba vette és más épületekbe szállította a festményeket. A nagyterem hajdan szökőkutas télikert volt, ahol egzotikus növények, pálma- és banánfák sorakoztak egymás mellett. A tulajdonosok az első emeleten laktak, a földszinten nagyobbrészt kiszolgáló helyiségek voltak. A mai raktár és a büfé helyén istálló állt. A kapubejárókban és a belső udvaron fakocka volt a burkolat, hogy az itt lakók nyugalmát ne zavarja a lovak patáinak kopogása. Az épület bejáratánál mindmáig látható az a két vasoszlop, amely azt a célt szolgálta, hogy a beálló kocsik a ház falát ne rongálják meg; a fakockákat azonban azóta már kőburkolatra cserélték. A kor építészeti szokásaitól eltérően a palotában nagyon sok helyen alkalmaztak vasat: valódi kuriózumnak számított, hogy még a főhomlokzat erkélyrácsát is kőkonzol helyett díszes vasállványzat tartotta. A második világháború alatt a teljes Víziváros, s benne az Andrássy-palota is súlyos sérüléseket szenvedett. A restaurációra a háború után majd egy évtized multával kerülhetett sor.
Tulajdonosok
A gyönyörű háznak a tulajdonos Andrássyakon kívül más hírneves lakói is voltak. Az 1930-as években itt lakott Bárczy István, Budapest híres főpolgármestere és báró Hatvany Ferenc, a XX. századi magyar festészet egyik fontos alakja is. Itt töltötte gyermekkora nagy részét Károlyi Mihály felesége, a „Vörös Grófnő”, Andrássy Katalin is, aki sok évtizedes önkéntes száműzetés után, 1971-ben hazalátogatott és ekkor felkereste egykori lakhelyét is. Ezután a Buda-Csepel-Szabó KTSz-t (kisipari termelőszövetkezet) helyezték el itt, a varroda évekig működött az épületben. Hamarosan a födém megerősítésre szorult, mert a nehézipari varrógépek állandó rázkódásának hatására a nagyterem mennyezete majdhogynem beomlott. Az épületbe nem igazán illő varróüzemet végül az 1960-as években költöztették ki, hogy átadhassa helyét irodáknak és az újonnan megalakuló művelődési háznak.
„Az új lakó” – A Budavári Művelődési Ház
Érdekesség a Művelődési Ház történetében, hogy sok más hasonló intézménytől eltérően egy régi, mára már műemlék épületbe költöztették be. A Budavári Művelődési Ház jogelődjét, az I. kerületi Tanács Művelődési Házát 1966-ban alapították. Az elnevezés az eltelt csaknem félszáz évben többször változott. Az első két évben Bem rakpart Művelődési Klubként üzemelt, ezután kapta új nevét, s lett az I. kerületi Tanács Művelődési Háza. De ahogyan a ’70-es években nagyon sokan ismerték, volt Bem Rockpart is, mostani neve pedig Budavári Művelődési Ház. Az ünnepélyes megnyitót 1966. június 17-én az Atlantisz zenekar koncertje vezette volna fel, ám az együttes autója egy balatoni fellépésről visszajövet lerobbant, így az előadás elmaradt, az érdeklődő közönség pedig szétszéledt. A kínos kezdést követően a kultúrház mégis beindult, és hamarosan a zenekedvelő fiatalok egyik legnépszerűbb törzshelye lett.
Programpaletta
1968-ban indította el az igazgatónő, Kuhajda Istvánné (Margó), a Művelődési Ház saját tehetségkutató versenyét, a Szót kérünket, melyet főváros szerte kis plakátokon hirdettek a tömegközlekedési járműveken. A verseny hihetetlen népszerűségnek örvendett: az érdeklődők sokszor nem is fértek be a Nagyterembe. A fellépők listája igen impozáns: Lukács Sándor költő-színművész, Pardi Anna, Kertész Péter, Szentmihályi Szabó Péter költők, Szenthelyi Judit hegedűművész, Pászthy Júlia operaénekesnő, Köllő Miklós pantomim színész, Failoni Donatella zongoraművész, az Antarktisz zenekar, amelynek gitárosa Pásztor László volt, valamint Török Ádám és a Mini együttes.
Bár a Ház fő profilját ekkor egyértelműen a zene adta, emellett olyan neves rendezvények is helyet kaptak, mint az 1968-as elhíresült amerikai költői est, amelyen a háborút ellenző amerikai költők (Ginsberg, Robert Creely, Robert Lowell) versei hangzottak el a színpadon; vagy az 1970-ben indult Rakparti Esték című művészeti előadás sorozat, amelyen a kortárs irodalom műveit ismerhette meg a közönség. Itt rendezték meg a Nemzetközi Költőtalálkozót is, melynek résztvevője volt többek közt Weöres Sándor, a verseket pedig ünnepelt színészek adták elő. A programok kínálatában szerepelt még vallástörténeti vitaest, vagy a közkedvelt színész, Levente Péter által vezetett élő gyermek műsor.
Rockpart – a zene és tánc otthona
A hazai rocktörténelem szinte mindegyik zenekara őriz valamilyen emléket a Bem rakpartról, becenevén a Bem Rockpartról, melyet az 1970-es évektől igazi kultuszhelyként tartottak számon, s ez jelentős részben a neves fellépő zenészeknek, zenekaroknak (mint Kex, Illés, Syrius, Dresch Quartet, Török Ádám és a Mini) volt köszönhető. Az élőzene akkoriban természetesnek számított, ezért volt akkora kultusza a zenekaroknak, főként a rock együtteseknek, mivel a szülői ellenőrzés és a pártállami rendszer kötöttségei ellen lázadó fiataloknak legerősebb önkifejező eszköze és búvóhelye a rockzene volt. Ez az életérzés keveredett az amerikai és nyugat- európai fiatalokra jellemző szabadságvággyal. A korszak fiatalok által leglátogatottabb szórakozóhelyei ekkor a Tabán, a Budai Ifjúsági Park, néhány klub, illetve a művelődési házak voltak.
A művelődési ház palettájáról egy másik népszerű műfaj, a jazz zene sem maradhatott ki: a Dresch Quartett tartott fenn állandó klubot itt tíz éven keresztül. 1991-ben az akkori főpolgármester, Demszky Gábor az I. Budapesti Búcsú díszvendégének a zenész-legenda Frank Zappát hívta meg, aki a Tabánban tartott rendezvényen két szólót játszott. Alkalmi zenésztársai Szakcsi Lakatos Béla, Kőszegi Imre, Babos Gyula és Egri János voltak. A klasszikus zenét játszó Fellegi Ádám, a virtuóz zongorista, számtalan teltházas koncertet adott a Nagyteremben. 1994 augusztusában a Sziget fesztivál egyik sztár-fellépője volt a Jethro Tull. Ian Anderson, a kultúrházban tartotta főpróbáját. Szintén ezen a nyáron rendezték meg az I. Tabáni Nemzetközi Népzenei Fesztivált, melynek fő szervezője a művelődési ház volt. A nemzetközi rendezvényen jelen volt többek között az ír Andy Irvine és a Trio Bulgarka is. 1996-ban ezen a rendezvényen lépett fel a híres Jajaouka, a marokkói királyi zenekar, amely 1969-es világpremierje óta töretlen népszerűségnek örvend.
„Az ezredforduló után a Téka zenekar ismét várja szombatonként az érdeklődőket, és a Bartók Táncegyüttes is rendszeresen itt tartja táncházait. Lehetőség van olyan modern táncok elsajátítására is, mint argentin tangó, kubai salsa, hip-hop. A testedzés hívei konditornára és jógázni járhatnak, a passzív kikapcsolódásra vágyók pedig a Blues Caféba térhetnek be beszélgetni, akusztikus zenét hallgatni.” – meséli lelkesen Tulok Péter, a művelődési ház munkatársa, aki szinte vég nélkül képes sorolni a házban rejlő lehetőségeket.
A Budavári Művelődési Ház – a Bem6 termei
Ha belépünk az Andrássy-palota díszes kapuján, a belső udvarra érve két irány közül választhatunk. Balra indulva a bejárattal szembeni kis teremben, a falakon ikonhoz hasonló freskók láthatók, melyek egy ortodox templom hangulatát idézik. A terem neve Ikonterem, hiszen a képek valójában ikonok, az Ikonfestő Műhely tagjainak (a csoport vezetője Beke G. László, szerb-hagyományőrző volt) alkotásai és egytől-egyig kivehetők a falból. Az ikonfestő kis csoport célja az volt, hogy feltámasszák a tetszhalálból ezt az ősi ábrázolást, amelyet az emberek már egyáltalán nem ismernek. Beke és köre nemcsak festett, hanem fényképezett is: Magyarország összes fellelhető ortodox templomát és azok kincseit fotókon örökítették meg. 1987-ben a művelődési házzal együtt közösen megjelentették a Magyarországi ortodox templomok, ikonosztázok című képes albumot. A Budavári Művelődési Háznak otthont adó Andrássy palota híres volt a csodálatos festmény-gyűjteményről, amelyet a grófi család egymást követő generációi értő szemmel válogattak össze, így közel 100 évvel később az ikon-gyűjtemény méltó otthont tudhat magáénak. Az Ikonteremben manapság kis létszámú vers- és operaesteket tartanak, de az itt található zongora zenés kíséretre is lehetőséget biztosít. Szintén a balszárnyban található néhány kisebb iroda, teakonyha és mellékhelyiség, valamint a Panoráma terem, mely főként a Multi Talent Musical Iskola növendékeinek állandó próbaterme.
Ha belső udvarból jobbra indulunk el, egy színesebb, felújított szárnyba jutunk: többek közt itt található néhány kisebb próbaterem, klubszoba, a büfé és a mozgássérültek számára kialakított mosdó is. A Színházterem szintén Dunára nyíló panorámával rendelkezik, valamint 150 főnek biztosít ülőhelyet (kivehető székek segítségével) egy-egy rendezvényen. Az első emeleten található Andrássy termet kizárólag a méltán híres és szinte eredeti (múlt század eleji) állapotában megőrzött, svéd vörösmárványból készült Andrássy-lépcsőn lehet megközelíteni. Ez a projektorral is felszerelt erkélyes helység, főként oktatásra és kisebb konferenciák megtartására alkalmas.
A művelődési ház két másik vízivárosi tagintézménnyel is büszkélkedhet: a Fő utca 3. alatt a Ferenczy István Vizuális Műhellyel és a Tabáni Helytörténeti Gyűjteménnyel, mely a Döbrentei utca 9. szám alatt található. A Budavári Művelődési Ház 45 éve működteti Vizuális Műhelyét. A Műhely 1957-ben alakult, később vette át a Bem rakpart a kezelését. Már a megnyitáskor rajzolni szerető fiatalok, később a filmművészet iránt érdeklődők operatőrök, rendezők is voltak a hallgatók között. A Műhely ma is remek lehetőség arra, hogy közelebb hozza az Ipar-, vagy a Képzőművészeti Főiskolára való felvételit. 1999-ben ünnepelték a „Ferenczy” fennállásának 40. évfordulóját. 2005 júliusától szintén a Budavári Művelődési Ház hatáskörébe került a Tabán Helytörténeti Gyűjtemény és Dokumentációs Központ, amely amellett, hogy teljességre törekedve mutatja be Buda nagy múltú városrészét, időről-időre színvonalas időszaki kiállításoknak ad helyet.
A Budavári Művelődési Ház vezetői
Az alapító igazgatónő, Kuhajda Istvánné 1982-ben ment nyugdíjba a művelődési házból, 1982 és 1987 között Koppányi Csabáné látta el az igazgatói teendőket. 1987-ben Markó Aranka lett az igazgató, aki új programokkal bővítette a ház palettáját. Ekkortól látogathatták az érdeklődők az Idősek hetét, amatőr zenei együttesek-kórusok, big band-ek, szimfonikusok fellépéseit, operastúdió műsorait. Nemzetközi népzenei fesztivált, Mikulás-napot, történelmi indulók versenyét, mazsorett versenyeket, hagyományőrző gyalogos és lovas huszárprogramokat kínáltak. A rendszerváltás óta minden évben megrendezték a Budapesti Farsangot, amelyhez mindig csatlakozott a művelődési ház is. 1997. augusztus 19-20-án a Budavári Önkormányzattal közösen rendezte meg a 750 éves Budavár című mini-fesztiválját az intézmény. Ugyanebben az esztendőben április elsején Budavár Önkormányzata átadta a Várbarlang kezelését a művelődési háznak, amely sajnos veszteségesen működött, így 1999. szeptemberi bezárásáig fogadta a látogatókat. 2000-től Berek Péter lett a Ház igazgatója, aki 2004 végéig töltötte be e posztot. 2005 áprilisától Szelke Lászlót választották az intézmény élére. 2008. április 1-jétől Marsi Lászlót, az Aranytíz Művelődési Központ korábbi igazgató-helyettesét nevezte ki a Budavári Művelődési Ház igazgatójává a Budavári Önkormányzat Képviselő Testülete. Jelenleg is az ő vezetése alatt várja a nagy múltú épület és a programok iránt érdeklődő látogatóit az intézmény.
archívum
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
A hozzászólás-űrlap megjelenítése/elrejtése
