Johnny Depp 39. egészestés filmje A Karib-tenger kalózai 4. – Ismeretlen vizeken címmel fut a magyar mozikban. Meg kell hagyni, a legtöbb néző fenntartásokkal ül be egy folytatásos kalandra, hiszen annyi klasszikust láttunk már így elvérezni (Batman, Pókember, Indiana Jones). A negyedik rész várva várt és nagy meglepetést okozó, új karakterei a szírének (gonosz sellők) talán a leglátványosabb elemei a filmnek. Kétségkívül okoz némi pupillatágulást a szexi és gyönyörű, halfarkú lányok keresztezése a vámpírokkal és a Pókemberrel… de erről ennyit, aki nem hiszi járjon utána!
A Nemzeti Kulturális Alap 2010 végén kiírt egy pályázatot, amellyel videoszpotok elkészítését kívánták támogatni. Örömmel jelentjük, hogy mi is a nyertesek között vagyunk, a szpot pedig elkészült! A 44 másodperces kisfilmben sorra vesszük lapunk rovatait, és azokat egy-két jellemző képsorral mutatjuk be. Az elkészítéskor mi is jól szórakoztunk, most szórakozzanak jól Önök is!
Plátói szerelem, művészi szerelem, beteljesült és beteljesületlen szerelem, fellángoló és elmúló szerelem, fiatal és időskori szerelem. Tulajdonképpen úgy érezheti magát a néző, mint Gombóc Artúr, aki szereti az étcsokoládét, tejcsokoládét, kerek csokoládét, szögletes csokoládét… mindegy, hogy milyen, de minden formájában csodálatos! 11 rendező, 11 etapban a szerelmesek szemszögéből, hétköznapi szituációkon keresztül mutatja be, miért is szerethető a nyüzsgő életű nagy alma: New York.
A szem a lélek tükre, tartja a mondás. Erre a közhelyesen hangzó mondásra épül fel ez az argentin film, ami a 2010 legjobb idegen nyelvű filmjéért járó Oscart megkapta. Juan Jose Campanella alkotása nem csupán egy szokványos krimi, hanem a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság ellen fellépők hatalommal szembeni ellenszegülésének története is.
Amikor kibontottam a celofánból a Cabaret Medrano „Ez mind nem volt” CD-jét, azonnal tudtam, hogy ezt a CD-t szeretni fogom. Nem a zenét, mert azt már előtte is szerettem, hanem magát a CD-t – az ilyen szerethető hanghordozók miatt érdemes a zeneletöltés és a CD-másolás olcsóságának bűvköréből néha kitörni. Az opusz ugyanis szinte megtévesztésig könyvszerű: kellemes karton borítás, maga a korong úgy kerül elő, mint amikor felütünk egy könyvet. Belül kis zsebben a dalszövegek. Mindez őrült jó, érzékeny grafikával illusztrálva: pasztellszínekkel, dülöngélő, kavargó vonalakkal felvázolt város, benne macskák, kurvák, részegek, füstös szobák, félretaposott bakancsok. Aki bohém, egyből otthon érzi magát ezeken a lapokon.
Bár úgy gondolom, a videomegosztó portálok többségét nem kell reklámozni, mégis ha az ember jól körülnéz rajtuk, a sokféle címen duplikált zenei klippek, vicces, állatos meg Home-videók közt ráakadhat olyan gyöngyszemekre is, mint a Validation (Érvényesítés). A nevelő célzattal készült negyedórás kisfilm sokkal több, mint az átlagos, Youtube-ra töltött társai. A minimozit forgatókönyvíróként és rendezőként a dokumentalizmus és a fantázia világában egyaránt jól mozgó Kurt Kuenne jegyzi.
John Travolta 2010-es filmje, amit nálunk 2011. február 3-án mutattak be, egy ízig-vérig akciófilm. Se nem több, se nem kevesebb. A történet cselekménye nem túl izgalmas, bár van benne néhány csavar, a fő hangsúly az akciójeleneteken van, melyek semmilyen kivetnivalót nem is hagynak maguk után. A film rendezője Pierre Morel (Taken - Elrabolva 2008), de az üldözéses jelenetek magukon viselik Luc Besson kézjegyét is, aki producerként is szerepet játszott a film készítésében.
Mohamed Abdulgalil Al-Dubai Örök festmény című kötete egyedülálló alkotás a maga nemében. A költő Jemenben született, Magyarországon végezte iskoláit, és hazánkban találta meg élete párját is. Első könyvében különös módon keveredik egymással szülőhazájának egzotikus világa, hazánk az olvasó számára is ismert valósága és a költő lelki életének tájai. Papírra vetett gondolatainak központi elemei: a szeretet, a költészet és – származásából adódóan – az iszlám vallás.
A Generál Press Kiadó úgy tűnik nem akart kockáztatni, amikor az eredeti angol cím – „Szörny, ne egyél meg” helyett egy könnyedebb, gyermekbarátabb fordításban jelentette meg Carl Norac mesekönyvét. A kedves kismalacos mese image – a címmel ellentétben – mégsem illik a
szóban forgó történethez.